Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Bartus Dávid: Adatok a brigetiói csontfaragó műhely lokalizálásához

A-D18 és -C18 szelvényekből 75 illetve 45 csontfaragvány (tehát az egész több, mint 50%-a) került elő, a szelvények feltárása pedig 2000-2001, illetve 1999 és 2001 között folyt. 32 csontfaragvány egyetlen stratigráfiai egységből (2000/-D18/SE 025) került elő. A csonttárgyak ilyen mértékű koncentrációja felvetette egy csontfaragó műhely működését a területen,

2 azonban Szőny-Vásártér lelőhelyről sem félkész tárgyak, sem műhelyhulladékok nem kerültek elő. A csontfaragványok koncentrációjának így más oka lehetett, talán valamilyen későbbi tereprendezés során kerültek az SE 025 szemétgödörbe, több száz kerámiatöredék és - megmunkálatlan - állatcsont közé. Az említett szelvények közvetlen szomszédságából a -E17 és -E18 szelvényekből 2002-ben több tucat szarvasmarha szarvcsap került elő. A szarvcsapok lehetnének csontfaragó műhely hulladékai,

3 azonban hiányoznak róluk a szaru eltávolításakor jellemző vágásnyomok. A durván letört, vágásnyomok nélküli szarvcsapok más tevékenység, pl. cserzőműhely hulladékai lehetnek. Középkori svájci cserzőműhelyekben megfigyelték, hogy a kecskebőrt a szarvakkal együtt juttatják a műhelybe, Augstban pedig juh és kecske szarvcsapokat találtak a szintén a bőrben hagyott lábtőcsontokkal együtt.

4 Ezek alapján tehát nem található csontfaragó műhely egyértelmű nyoma Szőny-Vásártér lelőhelyen, ami felveti a kérdést: hol készítették a Vásártéren, Brigetio egyéb területein és a különböző gyűjteményekben található nagy mennyiségű csontfaragványt? Csontfaragó műhelyre utaló nyomok Szőny, Olajmunkás utca lelőhelyen A Klapka György Múzeum 1993-ban és 1998-ban, a szőnyi MOLAJ-lakótelepen végzett leletmentéseinek anyagát vizsgálva előkerültek a műhely létét igazoló - mindeddig hiányzó - félkész termékek és műhelyhulladékok. A Hága László utcából egy lefűrészelt agancsvég, az Olajmunkás utca 2-4. szám

5 közül pedig 5 lefűrészelt agancsdarab, 3 megmunkált csont, egy gömbfejű hajtű és egy csont késnyél került elő. Kiss Attila magángyűjteményében (Szőny, Olajmunkás utca és környéke) további 20 tárgy (agancsdarabok, félkész tárgyak és kész csontfaragványok) található, ami szintén megerősíti a feltételezést, miszerint a területen csontfaragó műhely működött. A lefűrészelt agancsvégeken és agancsdarabokon egyértelműen látható a megmunkálásra jellemző vágásfelület, több oldalról való befűrészelés után letörték az agancsdarabot (IV. tábla 3-4.). Az előkerült agancsdarabok megmunkálásra valamiért már alkalmatlan hulladékok, illetve megmaradt alapanyagok lehettek. A csontfaragó nyilván feldarabolva tárolta az agancsokat, így a lefűrészelt agancsdarabokban nem kell feltétlenül félkész termékeket, vagy hulladékot látnunk, hanem éppúgy lehettek még feldolgozásra váró nyersanyagok is.

6 Az előkerült 2 BARTUS 2001, 28. 3 Szaru feldolgozására utaló szarvcsapleletek kerültek elő Augsíból, LauriacumbóX, Exeterb6\ stb.; MACGREGOR 1985, 51-52. 4 MACGREGOR 1985, 53. note 6. 5 A Hága László utca a brigetiói legiótábor retentura]zmk közepén helyezkedik el, K-NY irányban, az Olajmunkás utca E-D irányban fekszik a MOLAJ-lakótelep NY-i szélén, a legiótáboron belül, a tábor NY-i falával párhuzamosan. Szintén a táboron belülről került elő az intercisai csontműhelyre utaló leletegyüttes is. (SALAMON 1976, 207-215.) 6 A szarvasagancs különböző részeinek kihasználhatóságáról lásd MACGREGOR 1985, Fig. 42. 57