Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Sylvester Edina: A tatai angolkert

A kis ház vakolatlan, durva mészkőfalain ugyanazt az anyaghasználatot fedezhetjük fel, mint amit a török mecset homlokzatain látunk ma is. Vakolatlan szürke és „ripacsos", lyukacsos felületén a mészkő kialakulásában szerepet játszó nád rhyzomák megkövült formái láthatók és tapinthatók. Ez az építőanyag használat csak itt, a tatai angolparkban felfedezhető specialitás. A 18. század végére tehát már áll az ország első önálló korai tájképi kertje. Révhelyi átmentett iratai szerint 1807-re datálódnak a templomépítési munkák (műrom). A tatai angolkerti kuriózum, a vértesszentkereszti (koragótikus) románkori apátság díszes fara­gott köveiből épített kerti építmény - a műrom - az érzelmi töltés fokozója, az Angolkert meghatározó eleme. Mint ilyen, egyszersmind a természetkultusz kifejezője, miszerint a természet túléli a letűnt korok emberi alkotásainak múlandóságát. Ennek gyönyörű példája a támfalként megépült műrom, amelyben templombelső mellékhajójának felső terepszintjén süttői mészkőből készült tálcáról alácsorgó víz esésének hangja és hűsítő ereje a romtemplom padlószintjére aláomolva fut tovább öntörvényű, építetlen, keskeny sávban, majd a forrás az 1797-ben tervezett és megépített, a Cseke-tóval párhuzamosan futó patak vizével egyesül és a rom főhajóján csörgedez keresztül (V tábla 1-3.). A műrom köveinek anyaga tömött vörös mészkő (tardosbányai „vörösmárvány" vagy piszkei vörös mészkő), kemény fehér mészkő, puha fehér mészkő és tégla. Vértesszent­keresztről származó és két római (talán szőnyi [Brigetio] származású) faragvány is szer­ves része az építménynek. (Elképzelhető, hogy egyes kevésbé díszes elemek, oszlopdo­bok, boltozati bordák a közeli Majkról, az 1700-as évek végén romba döntött premontrei templomból érkeztek. A település szintén az Esterházy uradalomhoz tartozott.) A műrom északi oldalán, a bejárat mellett (ahol a kert sétánya áttöri a falat) egy ki­sebb, igen megviselt állapotú római sírkő látható, mélyen a falba helyezve. Egy férfialak felső testét, közvetlenül alatta egy lovagló figurát faragtak a kőbe. Valószínűleg római légionárius sírköve lehetett. Ez a sírkő jobban látható helyre került „nagyobb társánál". Puhább fehér mészkőből készült, a faragott szöveg nehezen olvasható. A műrom támfalba süllyesztett egyik mellékhajójában szentélyként római kori sírem­léket építettek be (IV tábla 2.). A gótika a 18. századi Angliából eredő felfedezése mellett a romkultusz, az antik világ felidézésének is helyszínt keres a kertben. Egyértelműen leszögezhető, hogy az antik kultúra és a középkori európai keresztény kultúra lenyomatai - mint ahogy a szentimen­tális angolkertekben általában Európa-szerte is -, a Tatai Angolkertben is megférnek egy helyen. A Tóvárosi részben megépült Angolkert „végső" formájának kialakulása a 18-19. sz. fordulótól kezdve a 19. sz. első évtizedeiben követhető nyomon. Esterházy János titkos tanácsos - a csákvári birtok fejének a fia, Esterházy Miklós kamarás (1775-1856) 1811­ben örökölte Tatát a nagykövet Ferenc gróf nagybátyjától. Gróf Esterházy Miklósnak művészhajlamai voltak, s az értékes örökséget nagy energiával ápolta. Az Angolkert ren­dezésére és átalakítására különösen nagy gondot fordított. A magyarországi Angolkert bővülésének és a klasszikus tájképi kert elvei szerinti kifejlődésének időszaka az 1820-as évekre tehető. 1822 keltezésű a Bánóczy Antal mér­nök aláírásával a Tatai Angolkert teljes területét, I— II., III. és IV részre osztott szekcióit 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom