Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Kiss Vendel: Híd a Dunán

Híd a Dunán A komáromi hajóhíd megépítése 1849 tavaszán

1 Kiss Vendel (Tatabányai Múzeum) 1848-ban a Duna magyarországi szakaszán még nem volt állandó közlekedést biztosító híd a folyón. (A Lánchidat, bár állt már, még nem adták át a közlekedésnek.) A fontosabb dunai átkelőhelyeken a közlekedést hajóhidak, vagy úszótesteken (pontonokon) nyugvó ún. repülőhidak biztosították. Ilyen hajóhídon történt a közlekedés Pest - Buda között is, Petőfiék ilyen hajóhídon átkelve mentek át Budára kiszabadítani Táncsicsot. Ezek a hidak csak az év egy részében voltak használhatóak. A hidegebb teleken, mikor beállt a jég a folyón, illetve az ezt követő jégzajlások idején, a hidakat ki kellett kötni, azaz szétbontani, és partra vontatni, hogy a jég tönkre ne tegye őket. Komáromnál is egy hajóhíd szolgált a Dunán történő átkelésre. Bár a híd komoly katonai jelentőséggel is bírt, az a város kezelésében volt. A városnak kötelessége volt a Dunán a közlekedés biztosítása jégmentes időszakokban, tulajdonában voltak a hidat alkotó hajótestek, és a város jövedelmét képezte az átkelők által fizetett hídpénz. A híd polgári tulajdona 1848 őszén jó szolgálatot tett a magyar ügynek, mikor Mertz altábornagy, Komárom akkori császári parancsnoka erősítést akart bejuttatni a várba. A komáromiak a hajóhíd szétszedésével akadályozták meg a katonák bejutását a várba.

2 A hadműveletek megindulásával a várkormány ellenőrzése alá vonta a hidat. Szeptember végén - Jellasics hadainak közeledésével összefüggésben - a hajóhidat elvontatták korábbi helyéről, és új helyen, az öregvár és a csillagsánc között kötötték be.

3 így az a vár ágyúinak hatókörébe, az átmenő forgalom pedig teljesen katonai ellenőrzés alá került. A város tiltakozás nélkül fogadta a védelem érdekében hozott intézkedést, s engedélyt kért az új helyen a hídbér szedő bódé elhelyezésére. A honvédség meglehetősen gondatlanul bánt a kezelésében lévő s a város közönségének tulajdonát képező híddal. Bár a város figyelmeztette a védelmet irányító katonai és polgári vezetést, a tél beköszöntével nem történt intézkedés, így a hidat 1849. január 19-én elsodorta a folyó jeges áradása.

4 A híd tönkremenetelével nehézzé vált a kapcsolattartás az erődrendszernek a Duna jobb partján található elemével, a Csillag erőddel. Védelmi szempontból elsődleges fontosságú lett a közlekedés minél gyorsabb helyreállítása a jég levonulása után. Török Ignác várkormányzó február 20-án Puky Miklós kormánybiztoshoz írott levelében, a város kényelme és a katonai működés szükségleteire tekintettel, fontosnak jelentette ki egy új 1 A tanulmány all. Komáromi Napok keretében 2003. április 28-án „Hidak a szabadságharcban''' címmel megtartott történész konferencián elhangzott előadás írott változata. 2 ÁJLK Tanács jkv. 1848. szeptember 14., MOL H. 2. KPA 27.; KECSKÉS 1982. 3 ÁJLK Tanács jkv. 1848. október 3. 1974 sz. október 7. 1986 sz. 4 Jókai Károly: Komáromnak egy évi története. In: Pesti Hírlap 1849. május 22. No 295. 70-71. 231