Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida II. A település és a közösségi épületek

Tatabánya—Bánhida II. A település és a közösségi épületek A. Pál Gabriella (Tatabányai Múzeum) A településszerkezet, telkek Bánhida falu, valamint határainak egy része már az Által-ér völgyéhez tartozik, mely a laza, üledékes hegységelőtér és a merev, mészköves hegységtest határán alakult ki. A II. József-féle katonai felmérés térképlapjai a 18. század végén még a Gerecse- és Vértes hegységekben, a patakvölgyekig lehúzódó erdőhatárokat mutatnak, a sűrűn vízjárta területeken nagy kiterjedésű mocsaras területekkel (I. tábla). Az Által-ér a falu határánál, a hegyek közé érve szűkül össze legjobban, ártere, ill. a mocsaras-vizenyős sáv itt a legkeskenyebb. Ha a név eredetét, azaz azt az állítást, miszerint a helység nevét azért kapta, „mert egykor az báné volt s több hídja is volt" ,

x valamint Zsigmond király oklevelét 1437-ből, mely utal Bánhida árumegállító jogára,

2 s a régészet megfigyeléseit összevetjük, mindenképpen útifalut kell feltételeznünk már a középkorban is. Az útifalu Európának különösen a középső és északkeleti felére jellemző, feltehetően a távolsági kereskedelem és a gazdaságszervezés középkori adottságaiból következően. Létrejöttében szerepet játszott még „a földesúri településszervezői hatalom és a feudális határhasználati viszonyok szigorú rendje is. Magyarországon a 13-14. századtól említik."-'

1 A középkori előzmények, valamint a török kori hadiút nyomán, az újkorban itt húzódott Magyarország egyik legfontosabb szárazföldi kereskedelmi útvonala. Bátky Zsigmond „A Magyarság Néprajzában" a következő mondatokkal vezeti be a „telepformák" tárgyalását: „A föld tartós birtokbavételének, megszállásának módja, elsősorban földrajzi, éghajlati és gazdasági tényezőktől függ... belejátszanak azonban a település módjába egyéb tényezők is. '

4 Bánhida esetében a legjelentősebb szempont a domborzati és vízrajzi adottságokból fakadó előny lehetett, hiszen lényegében a telepített falu helye nem tér el a középkori előzmények fekvésétől, bár nem mutatható ki kontinuitás. Szabályos a falu, szalagtelkes, annak keresztutcás változata. Megjelenési formájában besorolható az útifalu, Strassendorf kategóriába, hiszen annak a kritériumnak, miszerint „olyan település, amelynek két sor szalagtelke egy átfutó út két oldalán helyezkedik el, s az útifalun legtöbbször helységeket vagy vidékeket összekötő valóságos országút haladkeresztül" mindenképpen megfelel. Bárth János szerint az útifaluk eredetileg mind egyutcásak voltak, de évszázadok során többutcásakká váltak. Mivel a Jozefinische Aufnahme előttről semmilyen adatunk nincs az újkori falut illetően, azon pedig már egymást keresztező utcák mellett állnak a házak, ezt az állítást ese1 PESTY 1864.; OSZK FOL HUNG 1114/23/32:1. 2

RÁTH 1863, 141-150. 3 BÁRTH 1996, 128-130. 4 BÁTKY 1941-43, 125. 777