Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)
Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen
a megkapott birtok igazgatása a kezdetektől fogva nem őt, hanem környezetének egy tagját érintette és amikor a baji kályhás faház épült, már rég halott volt. Bánffy közel negyedszázados pozsonyi ispánsága mégis olyan adat, amelyet talán nem érdemes említés nélkül hagyni. A szemeskályháknak elsősorban tál alakú kályhaszemekből történő rakása a 16. századtól vált általánossá l07 az ország nagyobbik részében is, és ekkortól terjedtek el szélesebb körben a kályhás szobák. Ennek a folyamatnak a részeként értékelhető az udvarház kályhás faházának a 16. század első harmadának végén történt megépítése. A kályhaszemek konszignációja A nagy mennyiségben előkerült kályhaszemek és töredékek lehetővé tették az egyes típusok összeállítását, biztos kiegészítését, így mindegyik fajta kályhaszemből több változat is rendelkezésünkre áll a méretek és a készítés technika tanulmányozásához. Az anyag viszonylag egységes, hasonló vonásokat mutat, amely alapján feltételezhető, hogy a kályha egy műhelyben készült és egyszerre került felállításra. Építésekor más kályhákból származó elemeket nem használtak fel. Összegzésképpen elmondható, hogy a kályha minden eleme korongon készült, a szabályosságra és a részletek kidolgozására kevésbé ügyelő mester keze nyomán. A kiszárított szemeket redukált égetéssel készítették, ezáltal szürke illetve fekete színűek lettek. Tál alakú szemek A leletanyag zömét a tál alakú kályhaszemek tették ki. A szabálytalan alakú, hullámos oldalélű szemekből több példányt is sikerült kiegészíteni illetve részlegesen összeállítani. A talált mennyiséget így 36 darabra becsülhetjük. A szemek oldalélei 22 és 22,5 cm közé tehetők, azonban ettől eltérő méreteket is mértünk, lefelé 21,2 centiméterig, felfelé 24 centiméterig terjedt a skála. A szemek fenekének átmérője 10-12 cm volt, míg magasságuk 12 és 15 cm között változott. A szemeket homokkal soványított agyagból korongolták. A felhúzott tál mérete nagyobb volt a keret átlójánál, ezért a szemek sarka sehol sem került a keret szintje alá. A tálak belsejét simára korongolták, de az öblükben enyhe bordázatot figyelhettünk meg. Külső oldalukat, egy-két bordától eltekintve, simára korongolták. A tál szögletesítéséhez használt keretet nem alulról emelték a helyére, ilyen nyomok a tálakon nem láthatók. Néhány helyen a keret vastagságát is megfigyelhettük, a kiégetett szemeken 19 millimétert mértünk, mivel az agyag zsugorodását nem ismerjük, ezért eredeti vastagságát csak becsülni tudjuk: 20-21 mm lehetett. A tálakra felhelyezett keret néha elmozdult helyéről, vagy tudatosan arrébb mozdították. A tál felesleges széleit vízszintesen vágták le, a vágás utáni sorja a külső és a belső oldalon is megmaradt, nem simították el. A szemek sarkaiban néha a kerethez húzás nyomai figyelhetők meg, néha csak hevenyészett kikenés nyomai látszanak. A szemek feneke nem volt kormos. 107 FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKI-TAMÁSI 1989, 197. 149
