Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

épület falaként támpontul szolgáljanak. Dokumentálásuk után elbontottam őket.

37 A kutatás biztos pontja az épület járószintje volt, amit a kályha lábazatának alja, valamint a nyugati oldalon hozzá kapcsolódó agyagréteg pontosan megadott. A járószinten nyugat felé haladva többé-kevésbé követhető volt a sárgás szint, amely igazából nem volt egy összefüggő felületet adó letaposott padló, de sárgás színében eltért a szelvény távolabbi részén megfigyelhető barna földtől. Ezen a felületen, a kályha sarkától 2 m-re nyugatra, előkerült három egyvonalban fekvő amorf kő, amelyeknek belső szélei a kályha szájrészétől 110 cm-re (a kerítéstől számítva 2,5 m-re) északra eső, már korábban említett két kő külső szélével feküdtek egyvonalban. Az agyagtapasztás egyébként nem folytatódott csak e három kő középső darabjáig. A három kő vonalában, a szélső nyugatitól számítva 56 cm-re találtunk egy újabb, 29 cm széles és 42 cm hosszú, csaknem teljesen sima felületű, lapos, szögletes, egyenes szélű, de nem faragott követ, mely hosszanti oldalával a kerítésre merőleges irányba lett elhelyezve, a déli fal végével nagyjából egyvonalban, attól 252 cm-re, az épület északnyugati sarokpontján. A déli fal és a sarokkő közötti részen (vagyis a nyugati oldalnál) még további kövek is kerültek elő. Ez utóbbitól 57 cm-re déli irányba 3 amorf kő feküdt (melyből kettő egymást érintette), 37x30 cm-es felületet fedve le. (A 37 cm-es méret az észak déli irányban a 30 cm-es pedig kelet nyugati irányban volt mérhető.) Nagyságuk 20x13, 22x19 és 8x9 cm. Ezen kívül a bontás során előkerült még egy nagyobb, 22x22 cm-es amorf kő, amely ettől a hármas kőcsoporttól esett déli irányba 30 cm-re. A sarokkő és a déli fal között megtalált kövek belső oldala egyvonalban volt a szögletes sarokkő külső oldalának vonalával, ezek tehát a szögletes kő egyenes széle által megadott iránytól egy kicsit kijjebb feküdtek (IX. tábla 2.). A déli falat adó kerítés vége az előbb leírt, kijjebb fekvő kövek külső széléig ért. A kerítésfal a nyugati végétől számítva 60 cm hosszan mindössze egyetlen agyagba rakott kősorból állt, és csak ezután magasodott meg még további 1-2 kősorral. Erre a 60 cm-es szakaszra azonban, a fal végétől számítva 15 cm-re, két követ rátettek, ami által a fal végétől 40 cm-re pont a szögletes, lapos sarokkővel szemben egy 25 cm hosszú, 30 cm széles mélyedést alakítottak ki. Valószínű, hogy ott alhatott az épület délnyugati sarokgerendája, a tőle 2,5 m-re északra fekvő lapos kő pedig a nyugati, rövid oldal másik sarokgerendáját tarthatta. Mivel a sárga agyagfelület csak a kövek belső vonaláig terjedt, azok külső oldalán túl már nem volt megfigyelhető,

38 és a kályha omladéka sem esett túl a kerítéstől 2,5 m-re fekvő kövek vonalánál (a nyugati részen ennél távolabb gurultak, pedig az volt a keskenyebb, kevesebb kályhaszemből álló része a kályhának), kellett lennie itt valamilyen falnak, ami a ledőlő kályhaszemeket megfogta. Azonban az azt jelölő kövek és a tapasztás vonala csak 2,5 méterre volt a déli falat adó kerítéstől, a kályhánál pedig még ennél is kisebb volt a távolság (110 cm). Nehéz volt megbékélni azzal, hogy egy precízen és nagy műgonddal megépített lábazatú kályhához csak egy méretében és kivitelében szerényebb, 6x2,5 m-es, belső osztás nélküli épület tartozzon, ráadásul a déli fallal szemben 37 A kályhától nyugatra fekvő kősor alól még kerültek elő kályhaszemek. 38 A sárga felület a nyugati részen, a kősor vége felé megszűnt és a kősor vonalánál valamivel beljebb húzódott. Ez a felület a boronafal alapozásának tetejétől 50 cm mélyen volt a ház nyugati részén. A padló átvágásakor 5-7 cm vastag agyagtapasztás volt mérhető, néhány helyen azonban 2-3 cm-re keskenyedett. A metszetben nem voltak felismerhetők a padló esetleges újratapasztásának, megújításának nyomai. 138