Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

az északi és a nyugati boronafal alá alig alapoztak.

39 A probléma végleges megoldása érdekében a kályha és az épület hosszúságában, attól északra, nagy felületen rábontottam az udvarra, ahol azonban semmi olyan nem került elő, ami a korábbiakon változtathatott volna (X. tábla 1.), Sőt, az udvar nyugati részén, a kályhás ház feltételezett északi falától 6,5 m-re északra egy újabb, de nagyméretű, kőalapozású boronafaiú épületre találtunk ( v. ö. IX. tábla 1.), amelyre itt csak olyan mértékben térek ki, ami a kályhás ház értelmezéséhez elégséges. A 6,3x11,5 m alapterületű építmény ugyan csak egy kis részben nyúlik be a tárgyalt objektum elé, de ez is elég ahhoz, hogy kizárja azt, hogy a kályhás ház esetében a leírtnál nagyobb épülettel lehessen számolni. így nem maradt más hátra, mint a korábban rögzített adatok értelmezése. Miután a kályhás épületből a 16. századi cserepek mellett nem került elő olyan tárgy, amely a ház funkciójának meghatározásához segítséget nyújthatott volna, csak feltételezésre lehet szorítkozni. A nagyméretű, boronafaiú háznak (melynek szélessége egyébként pont akkora, mint a kályhás ház hossza) mindössze egy nyílt tűzhelye volt, amivel képtelenség lehetett egy ekkora építményt meleggé tenni, márpedig ezen a hegyen fekvő, erdős területen fontos volt a meleg, fűthető épület, hiszen ha az erdő koraősszel egyszer már lehűlt, többé nem tudott felmelegedni. A hideg időszak ezen a területen jóval hosszabbra nyúlt, mostohább volt, mint máshol, ezért egy jól fűthető helyiségre is szükség lehetett, ahol éjszaka alhattak, és általában létezni tudtak a nagyon hideg hónapok alatt. Valószínű, hogy a két különálló épület valójában összetartozott oly módon, hogy a kályhás ház kiegészítette a nagyobb épületet. Ilyen összefüggésben kis mérete, sajátos alaprajza nem okoz bizonytalanságot értelmezésében. A két építményt már csak azért is együtt kell kezelni, mert mindkettőt az udvarház szolgálói, jobbágyai lakhatták.

40 Az előkerült kályhaszemek restaurálása után a számos kisebb, illetve közepes méretű töredék mellett 43 olyan nagyméretű, rövid hátú, a fazekaskorongról levágott, redukált égetésű csempe állt rendelkezésünkre, amelyek épek voltak. Vagy azért, mert már eleve úgy kerültek elő, vagy az összeillő darabok által váltak teljessé, illetve csak minimális kiegészítést igényeltek. Valószínűleg nem túl képzett fazekas készíthette őket. A tál alakúak némelyike inkább trapéz, mintsem négyzetes alakú, és sutára sikeredett az egyik sarokcsempe is. A környéken három mezőváros is fekszik, valószínűleg ezek egyikében készülhettek. A 43 közül 30 db volt a tál alakú

41 (X. tábla 2.), 3 sarok

42 (XI. tábla), 4 19 Azt ugyan nem lehet kizárni, hogy a kevert földben talált kelet-nyugat irányú kősor annak részét képezte, de ezt a kövek másodlagos helyzete miatt nem lehet tényként kezelni. 40 Természetesen mindez csak akkor igaz, ha a két épület egykorú, amire ugyan csak közvetett régészeti adat van. Azt a lehetőséget ugyanis ki lehet zárni, hogy a kályha egy korábbi, nagyobb épülethez tartozott, amit aztán később elbontottak és a helyére építettek egy másik nagyméretű, egytűzhelyes boronaházat. Ez nemcsak azért valószínűtlen, mert nem volt erre utaló régészeti nyom, hanem azért is, mert a kályhaszemek úgy kerültek elő, ahogy annak idején a kályha összedőlt. Egy elbontott épület esetében nem ilyen állapottal lehet számolni. Nemcsak a kályhaszemek másodlagos felhasználásának nincs nyoma, de hulladékként sem takarították el őket. 41 Lelt.sz. : 96.4.1-96.4.30. 42 Lelt.sz. : 96.4. 37, 96.4.39, 96.4.40. 139