Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Tata, 2003)

Petényi Sándor–Sabján Tibor: Kályhás boronaház Baj, Öreg-kovács-hegyen

a fal belső, udvar felé eső felületén, részben annak udvarház felé eső oldala mellett habarcsos felület került elő, ami csak itt jelentkezett, a két falat árkoló többi 17 kutatóárokban nem volt hasonló, ezért ide a későbbiekben visszatértem annak érdekében, hogy kiderüljön mi ennek az oka. Miután a habarcsos felület északi széle nem esett bele az árokba, azt észak felé tovább kellett hosszabbítani. A rábontásban a hosszanti irányú habarcstömbtől keletre egy kisebb és egy nagyobb, hosszanti alakú, többé-kevésbé szögletes terméskövet találtam, melyek kevert földön helyezkedtek el, egymással csaknem derékszögben. Tőlük 40 cmre északra egy faragott kváderkő feküdt, hosszanti, 52 cm-es oldalával nyugat felé (rövid oldala 22 cm széles, vastagsága 40 cm volt), ennek alja azonban a sárga agyagon volt. A kövek által határolt részen a mintegy 20 cm vastag humusz és a sárga agyagfelület között 40 cm vastag vörös hamut bontottam, amely tele volt görbe szögekkel. A hamuból egy töredékes, hengerestestű, hosszúkás edény került elő. Fenékrésze hiányzott, rövid nyaka ugyancsak hengeres, csőszerű volt.

30 Nyugat felé haladva a bontással a sárga agyag folytatásaként egy kékesszürke, egyenes szélű, repedezett de vízszintes felületű, 48 cm szélességű kőlap került elő, melynek mind a déli mind pedig az északi szélénél kisebb falszakaszt találtam. A kőlap egyenes széle mellett belebontottam a sárga agyagba, hogy kiderítsem a kő vastagságát, ami 8 cm volt. Alatta apróbb, fehér termésköveket találtam, melyek széle a kékesszürke kőtől 15 cm-re esett. A két fal között vörös színűre égett földet találtam, melynek bontása során szürke színű tál alakú kályhaszem került elő, szájával lefelé fordulva az 54 cm hosszúságú kőlap belső szélénél (III. tábla 2.). Miután közvetlenül mellette már látszódott egy másik kályhaszemnek is a széle, szelvényt jelöltem ki a további munka folytatására, de a kutatás továbbra is a kályhás felületre koncentrálódott. A kőlap északi és déli szélénél megtalált két kisebb falszakaszt követve megkerestük a kályha lábazatának körvonalát, amely 140 cm szélesen rajzolódott ki, a hossza pedig a kékesszürke kő belső végétől ugyancsak 140 cm volt, majd felületben hozzákezdtünk először a fallal határolt rész kibontásához (IV tábla 1.). A kemény, vöröses agyagból nemcsak tál alakú kályhaszemek kerültek elő (de ezekből volt a legtöbb), hanem háromszög alakúak is, továbbá 4 olyan hengerestestű, cső alakú edény, amelyhez hasonló már a hamus részben is volt. Ez utóbbi típus ép darabjai alapján kiderült, hogy teljes hosszuk 26-29 cm között van, fenékrészük valamivel szélesebb (9,2-10,2 cm) mint a csőszerű, hengeres test, és alulról nem zártak. Rövid, csőszerű nyakuk 3-4 cm széles

31 A kályhaszemes, agyagos omladék alatt 5 cm vastag hamuréteg húzódott, alatta pedig előkerült a teljesen ép - bár kissé repedezett - tapasztás, amely a korábban leírt kékesszürke kővel teljesen egy szintben volt (IV tábla 2., V tábla 1.). A lábazat délnyugati sarkában közvetlenül a tapasztáson és a kályhaszemek alatt egy vaseszközt találtam. Az összeszegecselt két félköríves, szélesebb vaslemezhez egy keskeny, hosszúkás, szegecseléssel toldott, vékony, téglalap keresztmetszetű nyél volt vasnittekkel rögzítve (V tábla 2.).

32 Ezután a lábazat 30 cm széles falától északra eső rész sárga agyagos omladékát 30 Lelesz.: 96.4.52. " Pontos helyüket a kályhában és funkciójukat Sabján Tibor találta meg. 32 A szélessebb részével lefelé fordított, két darabból összeszögecselt vaspánt átmérője 20 cm, szélessége 6,5 cm. A hozzá szegecselt és toldással meghosszabított 2,1 cm szélességű, 0,3 cm vastagságú nyél 41,5 cm. Véleményem szerint hamuzónak használták. Amennyiben ez igaz, az udvarház elhagyása a nyári hónapokban történt. 134