Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Steiner Renáta: Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán

Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán Steiner Renáta (Budapest) Előzmények: az uradalom megszervezése az Eszterházy család birtoklása alatt Bár a 16. sz. végétől Tata vára már keresztény kézen volt, a váruradalom keleti felének falvai hódoltsági területre estek, a kettős adózás sávjába, ám a királyi Magyarországhoz tartozó részeken sem állandósult a gazdasági- és létbiztonság. Maga a birtokos (a 17. század második felében a Csáky grófok) is ritkán tartózkodott az uradalom területén, a tatai uradalmat közel három évtizedig birtokló Krapffok gyakorlatilag soha. A hódoltsági területen, illetve a két terület széles határvidéken megszűnt a földesúr majorsági gazdálkodása, ami értelemszerűen a robotszolgáltatásra való igény feladását is jelentette. Gyakorlatilag nem volt lehetőség a terményjáradék beszolgáltatására sem, részint a bizonytalan gazdálkodási lehetőségek, részint a behajtás praktikus nehézségei miatt. Az egyetlen megkövetelt járadékforma a pénzjáradék, a cenzus maradt. Az uradalom jobbágyai, akik a 17. század során „megültek" néhány elhagyott faluhelyet, ily módon quasi taxas jobbágyokká váltak, valójában azonban e réteg sajátos formáját képezték - esetükben ugyanis nem a munka- és terményjáradék pénzzel történő megváltásáról volt szó, hanem ennek szüneteltetéséről. A mindenkori birtokosnak természetesen érdeke volt az immár egyetlen járadékforma, a pénzjáradék összegének emelése, a terület gyér és mozgékony népessége azonban határt szabott e szándék érvényesítésének. A birtokosok gyakran kénytelenek voltak jelképes összegekkel megelégedni, sőt ezek ígéretével kísérelték meg puszta falvaikat benépesíteni. A több mint száz éve pusztán álló Tarjánt például Szomódról és Bajról származó családok ülték meg 1646-ban. A Csákyak „szállító levelük"-ben családonként egy forint cenzust, valamint egy öl fa vágását és Tatába szállítását kötötték ki. Ugyanezen évben kötött a tarjániakkal szerződést a falura szultáni adományt nyert esztergomi Omár aga ugyanezen feltételek mellett. Érthető módon a szabadabb gazdálkodáshoz és enyhébb jobbágyi terhekhez szokott lakosok a 18. század első évtizedeiben ellenállást tanúsítottak a számukra teljesen szokatlannak és elviselhetetlenül súlyosnak tűnő szolgáltatások (különben jogszerű) érvényesítése ellen. Az uradalmat 1727-ben birtokba vevő gróf Eszterházy József országbírónak (1682-1748), s nem különben jószágkormányzójának, Balogh Ferencnek (1708-1765) csak az 1740-es évek végére sikerült az uradalom minden községé247