Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Koracsászárkori opus interrasile lószerszámveret Brigetio–Szőnyből

nos, az eltérést csupán a betoldott pont-vessző niellóberakásos felület jelenti.

22 Ennek a xanteni lemeznek és így a szőnyinek a legjobb párhuzama a késő Tíberius-Nero kori aislingi lelet.

23 Amint ezeken éppúgy a c. darabon jelentkező sokszögoldalú formák illetve a geometrikus és tölgyfalevél formájú díszítések szintén jelentkeznek a xanteni anyagban.

2,1 Ezekhez hasonló darabot őriz a salonai múzeum.

25 A vereten látható niellós díszítés szintén a koracsászárkori fémmegmunkálásra jellemző, ami az 1. századi tárgyaknál - fibulák, szobrok stb. - igen elterjedt volt.

26 A legnagyobb számban kétségtelenül a katonai felszereléseken, a lószerszámdíszeken - phalerákon, csatokon, gombokon - és az övdíszeken jelentkezett, melyeken indák, szőlőievek és növényi ornamentika mellett a geometrikus motívumok egyaránt megtalálhatóak.

27 A szőnyi lőszerszámveret pont-vessző díszítése önállóan, vagy összetett motívumként egyaránt előfordul,

28 és hozzá hasonlóan niellódíszítés található a Novesium/Neuß-i lemez töredékén is.

29 Tőlük eltérően csak niellós növényi ornamentika takar egy vindonissai veretet, ahol az áttört technika nem kapott szerepet.

30 Az áttört díszítéshez hasonlóan a nielló is elsősorban az 1. század első és második harmadában jelentkezik és éri el a csúcsát, hogy a Flaviusoktól másfajta technikáknak adja át a helyet.

31 A szőnyi veret esetében joggal merül fel a kérdés, hogy a ló szerszámzatának melyik részét díszítette. Ennek és akárcsak a koracsászárkori lószerszámzatnak a rekonstrukciójánál nagy segítséget jelentenek a sírkövek, amelyek egy csoportjánál jól látható a lovak nyergének, far- és mellhámjának díszítése, szerszámzata.

32 A római nyereg ebben az időszakban favázra húzott és kitömött bőrből állt, amit az elől felálló szarvacskák miatt szarvasnyeregnek hívnak.

33 Ehhez csatlakoztak elől a ló hasi, illetve hátul a far részén a szíjjazatok, melyeket szíjelosztókkal és phalerákkal díszítettek. Ez a legjobban Marcus Sacrius Primigeniusnak az ala Noricorum lovas katonájának (8. kép),

3/j vagy Olupernek az ala Afrorum katonájának (9. kép) kölni sírkövein látható.

35 Itt, ahogy más ábrázolásokon a nyereg elején és végén, mindkét oldalán téglalap alakú véretekkel díszített bőrlapok lógnak, amelyből három-három szíj indul ki. A doorwerthi leletben található téglalap 22 SCHREITER 1993, 220., Taf. 45. 23 ULBERT 1959, 73-, Taf. 19-, 20. 2/

* SCHREITER 1993, Tai". 45. A Mil 72 és 73, illetve kis eltéréssel a Mii 70-es darabnál. ^ WERNER 1959, 429., Tai. II, 1. 26 DRESCHLER-ERB 2000, 384. 27 DRESCHLER-ERB 2000, 385-387. Ld, pl. a doorwerthi phalerákat: HOLWERDA 1931, Afb. 1-4. 2

» DRESCHLER-ERB 2000, 387., Abb. 5. '• 29 LEHNER 1904, Fig. 6l. 7787. Az 5,3 cm hosszú és 2,8 cm széles darabot övveretként határozta meg. WERNER 1952, 424. 30 UNZ-DRESCHLER-ERB 1997, Taf. 65/1886. 31 DRESCHLER-ERB 2000, 389. 32 BISHOP 1988, 67-68., ahol részletesen felsorolásra kerülnek azok a kóemlékek, amelyek segítségével a lószerszámzatot rekonstruálni lehet. 33 Ld. CONOLLY-DRIEL-MURRAY 1991. és JUNKELMANN 1992, 34-75. 34 ESPÉRANDIEU 1922, 350-351., Nr. 6448.; BISHOP 1988, 74-76.; JUNKELMANN 1992, 76. 35 BISHOP 1988, 77., 76 Fig. 11. 8