Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Koracsászárkori opus interrasile lószerszámveret Brigetio–Szőnyből

alakú véreteket éppen ezen ábrázolások segítségével rekonstruálva rakta egymás mellé, majd illesztette egy bőr darabra Holwerda.

31 Ezekből az eltérő méretű veretekből rekonstmálta a lószerszámzatot a kísérleti régészeti kutatásai keretében M. Junkelmann. Ő egy hosszú és a felénél kétszer bevágott bőrdarabra helyezte a különféle méretű véreteket kis közöket hagyva közöttük. Az így kialakított díszítést ezután a nyereg oldalához - egy vágáson zsineget áthúzva - kötözték.

37 Ezeknek a lelógó bőrszíjaknak a szélessége eltérő volt,

38 ugyanis a doorwerthi darabok 8,4 és 12,5 cm

39 szélesek, míg az épp állapotban megmaradt aislingeni 8,5 cm, a salonai pedig 8,9 cm,"

10 azonban ezeknél vannak keskenyebbek is, mint pl. a neussi (5,3 cm). A szőnyi veret szélessége 6 cm, amely alapján egy ilyen széles bőrdarabra volt felerősítve, amelynek módja rendkívül figyelemre méltó. A vereten látható sarníros szerkezethez hasonló található a kisebb hosszúságú halterni illetve a salonai töredéken, melyekkel kapcsolatban Werner felvetette csathoz való tartozásuk lehetőségét.

41 A szőnyi darab esetében azonban tisztán látszik, hogy a nagy áttört felülethez csatlakozik sarnírral a szíjbefogó rész. Ennek magyarázatát a következőkben kereshetjük. A doorwerthi lelet kisebb méretű téglalap formájú, illetve a többé-kevésbé épp állapotban előkerült áttört veretek a bőrszíjra szögek segítségével voltak felerősítve, méghozzá kis kihagyással egymás alá rendezve. Velük ellentétben a szőnyi veret esetében a római ötvösök a következő megoldást alkalmazták: a hosszú áttört felület (a-b) kis szögek segítségével melynek maradványai némely oktaéder alakú díszítés lyukaiban napjainkig megmaradtak - erősítették rá egy 6 cm széles bőrdarabra. Ehhez csatlakozott a sarníros szerkezetű szíjbefogós rész (c), ennek kialakításával akarták elkerülni, hogy a hosszú és nagy felületű bronz lemez a viselés közben eltörjön. Ugyanis ebből indult ki az a három bőrszíj, melyek végeit a sírkőábrázolásokon jól látható veretek borították.

l2 A szíjbefogó részen található három drót éppen ezeknek a bőrszíjaknak a felerősítésére szolgált, azonban a vereten csak kettő maradt meg. A sarníros szerkezet alkalmazásával oldották fel a veret merevségét és tették lehetővé a lelógó bőrszíjak felerősítését. Az általunk javasolt rekonstrukció (10. kép) eddig még ismeretlen volt mind a korábbi leletanyag, mind pedig az előzőleg végzett rekonstrukció publikációi alapján. Ezeknél ugyanis a hosszú bőrszíjra erősítették fel a véreteket és ezt a bőrszíjat vágták be, létrehozva a rojtszerű díszítést. Az általunk ismertetett lószerszámveret Brigetioba kerülésének hátterében az 1. század közepén végbement csapatmozgásokkal állhatnak. Ugyanis míg Augustus és Tiberius uralkodása alatt a római csapatok elsősorban a Borostyánút vonalát tartották megszállás alatt és itt építették ki a katonai rendszerüket, addig Claudius 36 HOLWERDA 1931, 12., Afb. 8. 37 JUNKELMANN 1992, Abb. 50-51. Radnóti véleménye szerint az ilyen típusú veretek nem a nyerget, hanem a nyeregtakarót díszítették. RADNÓTI 1957, 231. 38 BISHOP 1988, 94. 39 HOLWERDA 1931. 40 WERNER 1952, 424-426. 41 WERNER 1952, 428. 42 BISHOP 1988, 109. 9