Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

jáig követhető'. Az esztergomi tál a Drag. 35/36-os dél-galliai terra sigillata tálak formájához áll közel. E tálformát a 2. sz. 1. felében az aquincumi műhelyek utánozták - pl. a Kiscelli úti műhely

95 - festett, márványozott, nyersszíhű és szürke változatban. Valószínűleg aquincumi készítmények a pátyi darabok.

96 Tálunk a belsejében levő karcolt fogasdíszes sáv és a közepében volt pecsételt dísz kis maradványa (levél ?) alapján a 2. sz. 1. felére keltezhető, készítési helyét egyelőre nem tudjuk meghatározni. A X. t. 3- számú sárga, kívül-belül barnásvörös festésű tál az ún. Leistenschale formák közé tartozik. A Pó-vidéki Drag 24/25-ös terra sigillata tálakra emlékeztető táltípushoz sorolja a kutatás a szürke színű, gyakran fogaskarcolt díszítésű ún. pátkai típusú nagy tálakat (Ringschüssel), és a hasonló, de sárga színű, vörös, vörösbarna, narancsvörös festésű vagy márványozott festésű tálakat (Leistenschale). A táltípus a Rajnavidéken és a dunai provinciákban igen elterjedt volt.

97 A tálak NyPannoniában Claudius korától, K-Pannoniában később, a 2. században váltak elterjedtté. A sárga, festett tálakat számos műhelyben készítették, pl. Brigetio,

98 Balatonfűzfő

99 fazekastelepén - a 2. században, Hadrianus korától a 3. század elejéig. Számos töredék került elő telepeken: Adony,

100 Aquincum,

101 Fertőrákos,

102 Barátföldpuszta,

103 Carnuntum,

104 Baláca.

105 Az esztergomi táltöredék egészen pontos megfelelőjét nem ismerjük, így pontosabb keltezésére nincs adatunk. Csak valószínűsíthető, hogy vagy a brigetiói fazekastelepről származik, vagy szűkebb környékünkről, talán a tokodi 2-3. századi fazekasműhelyből került ki. A X. t. 4-5-6. számú sárga, vörös festésű tálak csak Esztergom és főleg Tokod római anyagában fordulnak elő. Pannoniában egyetlen helyről ismerünk hasonló formát. O. Brukner a gomolavai tálat egy terra sigillata forma (Drag. 47) utánzatának véli, és az 1-2. századra keltezi.

1 Némileg kapcsolódik tálformánkhoz egy Herceghalmon előkerült nyersszínű, felső harmadában csíkozott barna festésű, széles rézsútos peremű tál, melyet Ottományi K. a 2. századra keltezett.

107 A X. t. 10. számú szürke, szemcsés anyagú behúzott peremű tányér töredéke a behúzott peremű kelta eredetű tálforma egyik rómaikori változata. A korai vörös festésű lapos tálat (helyesebben tányért), melyet Soldatenteller-nek is neveznek, a ^ PÓCZY 1956, Abb. 2, 3. 96 OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 205., XX. t. 1-2. 97 GOSE 1950, 303.; BÓNIS 1942, 22., XXI, 30-32. 98 BÓNIS 1975, 88., 7. ábra 2-3.; 8. ábra 7., 12.; BÓNIS 1979, 151., Abb. 16, 2. 99 KELEMEN 1980, I. tábla 3-, 5-8., 12. 1()(

» BARKÓCZI-BÓNIS 1954, 155., Abb. 19, 2. 101 PÓCZY 1956, Abb. 6, 1. 102 GABLER 1973, 156., Abb. 12, 4-7. 103 GABLER 1977, 163-164., 10. kép 8-9. I<M GRÜNEWALD 1983, 25., Taf. 24, 3-10. K« PALÁGYI 1996, 36., 37. ábra 18. 106 BRUKNER 1981, 89., 12. típus, Taf. 73, 48. 107 OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 237., XXIII. t. 5. 48