Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

2. század közepétől szürke, szemcsés anyagú formában számos műhely készítette.

108 Minden település anyagában előfordul, jól keltezhető későrómai temetők leletei alapján a 4. század végéig gyártották, egyes temetőkben rendkívül gyakori.

109 A X. t. 12. számú, szürke, szemcsés anyagú kis tál egyedi darab, barázdákkal tagolt peremformája számos tálformánál megtalálható, mivel az edény alja nem maradt meg, formai azonosítása bizonytalan. Olyan formát, amelyen a miénkhez hasonló kis, átfúrt fül lenne, római anyagban nem ismerünk. Hasonló peremképzés fordul elő egy bécsi

110 és egy gorsiumi tálon.

111 A X. t. 16. számú sárga, vörös festésű tál peremformája megegyezik az alábbi dörzstálak peremével: ívelten kihajló széles peremének belső szélén erős bordaléc. Vagy a kiöntős tálakhoz tartozik, amelynek gyártása a 2. században vált általánossá,

112 és mázas változatban még a 4. században is előfordulnak, vagy ez is dörzstáltöredék. A római eredetű, a provinciákban a római étkezési kultúrával összefüggésben elterjedt dörzstál terra sigillata formában, sárga nyersszínű, vagy vörös festésű változatban fordul elő, a 3. század végétől a római uralom végéig barna- vagy zöldmázzal. A dörzstálak minden település anyagában előfordulnak birodalom szerte, és néha temetőkben is. Anyagunkban nyersszínű mázatlan (X. t. 17.), téglaszínű barnamázas (X. t. 19.), téglaszínű sárgászöld mázas (X. t. 18., 20.; XT. t. 1.), világosbarna színű barnászöld mázas (XI. t. 4-5.), tégla- vagy szürke színű zöldmázas (X. t. 21., XI. t. 2-3.) példányok fordulnak elő. A XI. t. 2. számú töredéken a nagyon erős bordaléc benyomkodott apró körökkel van díszítve egy pécsi töredékhez hasonlóan.

111 A mindennapi életben sokféle célra felhasznált dörzstálakat csaknem minden fazekastelepen gyártották, néhány, elsősorban dörzstál készítésére specializálódott műhely névbélyegzővel is ellátta készítményét (a dörzstálak tipológiájának kidolgozása, bélyegtípusainak összegyűjtése folyamatban). A mázas dörzstálakat környékünkön a tokodi fazekasműhely állította elő, a XI. t. 3. számú töredék oldalán egy, égetéskor hozzátapadt szürke edény darabja látható, ez is a helyi készítésre utal. A XI. t. 7-8-9. számú szürke, erősen szemcsés anyagú, ívelten kihajló peremű, S-profilú tálak a későrómai tokodi műhely készítményei. A tálforma kelta eredetű, a későkelta időszak vezértípusa a Budapest és Esztergom környéki anyagban és a 1()H SCHÖRGENDORFER 1942, Nr. 106-115.; BÓNIS 1942, 23., XXII. t. 1-2.; PÓCZY 1957, 44-45.; GABLER 1977, 163. 'W SZŐNYI 1974, 25., VII. t. 4.; BURGER 1974, 21 db; BURGER 1979, 33 db; GRÜNEWALD 1979, 6364., Taf. 57, 5-13.; 58, 1-13.; OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 209-, XXIII. t. 12.; PALÁGYI 1992, 57., 47. ábra 3-5. 110 BÓNIS 1942, XXII, 6. 111 BÁNKI 1990, Taf. XXXVII, 580. 112 BÓNIS 1942, 24. i» BÓNIS 1991, 123-129. 114 BÓNIS 1991, 126., 58. jegyzet 49