Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

A hombárok másik csoportját a szemcsés anyagú, vízszintes, erős bordákkal tagolt peremű nagy hombárok alkotják (V. t. 8., VI. t. 1-8.). A görög pithosz ill. az itáliai dolium jellegzetesen későkelta kori utóda a gellérthegyi teljes formák

52 szerint 50-90 cm közötti magas, vízszintesen - befelé kiszélesedő, barázdákkal - erős bordával tagolt pereműek, oldalukon hosszúkás bütyökfogantyúval és esetleg a has közepén körbefutó barázdával díszítve. Sok példány peremén és kívül a perem alatt egy keskeny sávban fekete szurokszerű festés van. A mi darabjaink, a legkisebb méretű V. t. 8. számú darabot kivéve, mind fekete bevonatosak. A nagy hombárok minden későkelta lelőhely anyagában megtalálhatók, így párhuzamait szükségtelen felsorolni. A római kor elején a kelták által lakott területen még használatban volt. Az Esztergom-Dózsa György téri I. századi (LT-D3) fazekaskemence anyagában úgy a simított felületű kishombár, mint a szemcsés anyagú nagyhombár is előfordul.

54 2. századi anyagban is megtalálható Pátyon.

55 A fésűs díszü, grafitos v. grafit nélküli, szemcsés anyagú fazék a LT-C korszak elején jelenik meg, a LT-D korban tömegesen fordul elő minden település anyagában, használata a római korig nyúlik. Peremének számos formavariációja létezik, legjellemzőbb azonban a kissé behajló, erősebb v. laposabb dudoros perem, az edény vállán mindig van borda, oldalán - a kisebb mennyiségben előforduló - és inkább a LT-C időszakra jellemző díszítetlen darabokat kivéve - függőleges, ferde, köteges, átlós köteges, rácsalakú, hullámvonalszerű fésülés van. A köteges fésülés 4-5-6 ágú fésűtől származik. Az edényeket helyben gyártották, az ásványi grafitot szállították ide Ausztria és Morvaország grafitbányáiból. A helyben gyártást a grafitrögök előkerülése (Gellérthegy, Esztergom, Szigetszentmiklós, stb.) és rontott példányok (Gellérthegy, Esztergom) bizonyítják. A római hódítás után a grafit beszerzése nehézzé vált, ezért a LT-D korszak végén az edények nagyobbrészt már nem tartalmaznak grafitot, sőt már a LT-D2 folyamán szokásba jön, hogy csupán az edény peremét és nyak-vállát húzzák be grafitmázzal. Anyagunkban a 16 + 4 töredékből (VII. t. 213-, VIII. t. 1-4.) csak 7 tartalmaz grafitot (VII. t. 3-5., 7., 9-, 13-, VIII. t. 3.), a többin csupán a grafitmázas bevonat figyelhető meg. Formailag változatosak, ugyanígy a méretük is. Egyetlen kissé kihajló peremű, bordázott nyakú, grafitos anyagú fazekunk (VII. t. 3.) a ritka formák közé tartozik, pontos párhuzamát nem ismerjük. A LT-D korszakban az ívelten kihajló peremű fazék a dudoros peremű fazékkal ellentétben sokkal kisebb mennyiségben fordul elő, inkább a LT-C időszakra jellemző. « BÓNIS 1969, Abb. 60, 5.; 61, 12.; 64, 20.; 95,5.; 97, 11. *3 BÓNIS 1969, 191-193- - a forma eredetének, elterjedésének összefoglalásával. K KELEMEN 1988, 174. « OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 210., XXVI. t. 3-, 5. % BÓNIS 1969, Abb. 56, 16.; 93, 11., 13.; 96, 13., 15.; KELEMEN 1999, 100., IX. t. 7-8. v HUNYADY 1942-44, 139-140., 15. kép 1-3., 5-6. típus. 43