Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

H. Kelemen Márta–Merczi Mónika: Az esztergomi Várhegy 1934–38. évi ásatásának későkelta és római kori kerámiája

Nem tartozik a gyakori formák közé a VII. t. 2. számú darab sem, bár a perem ferde-lapos formája a későkelta időszakban megszokott. A befelé hajló, dudoros peremű fazekak peremformájuk szerint 2 nagy csoportra oszthatók: 1. a kívül ferde perem belső része sima-tagolatlan (VII. t. 2., 4., 7.; VIII. t. 1-4.), 2. a perem belsejében öblösödés (VII. t. 5., 6., 8., 9-10.). Mindkettő általánosan előfordul a LT-D telepek anyagában. A fésülés többségében függőleges (VII. t. 4., 7., 9., 10.; VIII. t. 1., 3.), rácsos (VII. t. 12.), ferdén fésült alapon 3as vonalú, ellenirányú kötegekkel (VII. t. 11.) - ellenirányú íves (VII. t. 13-), függőleges-íves, 5-7 vonalú kötegekben (VIII. t. 4.) A korongolatlan fazekak 3 formához tartoznak: 1. A behajtó, vágott szélű peremű, hordó alakú fazék a felső harmadánál ujjbenyomkodásos lécsorral van díszítve (VIII. t. 5-7.), a lécsoron belül középen kettényomott ovális bütyök is előfordulhat (VIII. t. 6.). Szürke-sárgásszürke színűek, homokszemcsés anyagúak. Az edényformát és a díszftésmódot a kutatás

58 a dákokhoz kapcsolta, azonban a koravaskori ősforma a keltakori szkíta anyagban is feltűnik, így a dákokhoz való kapcsolatának kérdése még további kutatásokat igényel. A későkelta telepek anyagából, elsősorban a LT-D2 korszak telepeiről ismert. Több darab került elő a Tabán-Gellérthegyen,

59 az Esztergom-szentgyörgymezői kelta telepen szokatlanul nagy mennyiségben fordul elő, speciális formaváltozattal is, ami ottani készítését bizonyítja. 2. A hordóformájú, behajló, lapos (sarlóalakú) peremű, hornyolt (ujjal behúzott) bordás nyakú, oldalán köteges fésűs díszű fazék (IX. t. 1.) a későkelta-korarómai átmeneti időszak jellegzetes edényformája. Az edények anyagát apróra törött folyami kagylóval soványították, az edény peremét és nyakát elsimították. A kagylóval soványítás a római korban, a 2. század végéig fennmaradt,

61 szórványosan később is fellép. A későkelta anyagban jelentkező kagylós anyagú edények jelenléte kronológiai adatértékű: a LT-D2-3 korszak jellemzője, vagyis a későkelta telepek életében a legutolsó fázist jelenti, gyakorisága a korarómai telepeken sokkal nagyobb mértékű. A LT-D

2 korú Tabán-Gellérthegy anyagában előforduló darabok többségükben díszítetlenek,

62 de a miénkhez hasonlóan a fésűs díszítés 3 is megtalálható. Az Esztergom környéki későkelta-korarómai kézzel formált kerámia feldolgozásakor 58 BÓNIS 1969, 190-191. - összefoglaló irodalommal; HORVÁTH 1998, 68., II. típus, a legújabb irodalommal, számos új lelőhellyel. W BÓNIS 1969, 12., 23-24.; 88, 10.; 93, 26., 28.; 104, 11. 60 HORVÁTH 1998, 68., II—TIT. típus. 61 Számos korarómai telep anyagában előfordul, felsorolásuktól eltekintünk. A kagylóval soványftás más fazékformán (kihajló peremű fazék) és más edénytípusnál (tál) is megvan. 62 BÓNIS 1969, Abb. 12, 18.; 13, 9.; 15, 7.; 22, 4.; 25, 13.; 32, 15.; 104, 5-6. « BÓNIS 1969, Abb. 22, 8.; 27, 14.; 29, 19.; 87, 28. A fésűs díszítésről legutóbb HORVÁTH 1998, 70. 44