Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerődből 1944 őszén

(Gestapo), Pór (Bauer) József apátplébános, Bonyhád (Gestapo), dr. Proity Márton lelkész, püspöki tanácsos, Székesfehérvár-Maroshegy (Gestapo), Pungucz Antal örmény szertartású rk. lelkész, Budapest, dr. Somogyi Antal plébános, Kisbér, Sziveik Emil református lelkész, Jolsva, Tárnok Gyula református lelkész, Marcalkeszi. A várfogság körülményei A Csillagerődben a fogvatartás embertelen körülmények között, földalatti kazamatákban történt. Ezek többségében nyílászárók nem voltak, ahogy ülőalkalmatosságok, fekhelyek és illemhelyek sem. A vizet kutakból húzták fel, mosdók vagy zuhanyozók nem léteztek. Kezdetleges latrinákat helyenként ástak, ezek bűze mindent átjárt. Latrina hiányában több helyütt a kazamata egyik sarkában gyűlt az ürülék tengere. Vass Henriknél Sátoraljaújhelyről szállították a Csillagerődbe. „Óriási nagy földalatti helyiségekbe helyeztek el bennünket, ahol egybefüggő emeletes priccsek voltak, de volt olyan helyiség is, ahol a földön csak szalma volt leterítve. Rengeteg egér fogadott bennünket, ami nem tette napjainkat kellemessé. " Ligeti László gyalogmenetben, Budapestről érkezett. A komor valóságot így idézte fel: „Egy föld alatti helyiségbe vittek bennünket, amelyben néhány perccel azelőtt még vándorcigányokat tartottak fogva. Egy öreg cigányasszony holtteste még akkor is ott hevert a földön. A helyiségben hatalmas emberi ürülékdomb halmozódott fel. Talán hihetetlen, de igaz, hogy ezt ottlétünk alatt nem is távolították el. "

17 A később Dachauban meghalt Tóth Ferenc hozzátartozói a komáromi rabság következményeit döbbenten tapasztalták meg. „Amíg az erődben őrizték, egy alkalommal ötperces látogatási engedélyt kaptunk. Egykor délceg, erős apánk helyett már csak egy halottsápadt, megnyomorított öregemberrel találkozhattunk. Ekkor láttuk utoljára. "

18 Az erődbe hurcolt cigányoknak - sokan családostól voltak - a napi nyomorúságos ételt tányér és evőeszköz nélkül, a kondérból konzervdobozzal, kanállal meregetve kellett elfogyasztani. Már akinek sikerült a közelébe jutnia. Ha a tolongásban a kondér felborult, a sárból kaparták össze mindazt, ami ehetőnek látszott. Az összezártság, az éhség és a mosdatlanság miatt hamar megjelentek a fertőző betegségek. A tetvesedés terjedt, még a rühesség is előfordult. A halottakat a zsidó foglyok gyűjtötték össze és szállították a temetéshez.

19 Raffael Llona deportált cigánylány úgy emlékezett, hogy „ nem volt ott egy orvos 16 SZÉKELY 1994, 219. •7 LIGETI 1975, 141. 18 Uo. 19 Hajdú György gépészmérnök emlékezése. 168 óra, 2001. április 5. 49. Roma fogoly nők és férfiak visszaemlékezései a Tények, adatok a cigányok háboríts üldöztetésének (1939-1945) tanintézeti feldolgozásához c. kötetben (Szerk. Szita Sz. Bp. 2001.) 80-97. 335