Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Szita Szabolcs: Deportálás a Csillagerődből 1944 őszén

A komáromi regisztráció A novemberi-decemberi komáromi deportálás eltért az 1944. március 19-i német megszállás után alkalmazott gyakorlattól. A késő őszi hetekben a bevagonírozás előtt a foglyokat egyenként adminisztrálták, besorolták. Ez a koranyári vidéki tömeges deportáláskor, és az 1944 telén gyalogmenetben vagy vasúton Hegyeshalmon át vagy másutt az SS kezére adott magyar csoportok esetében sem történt meg. A Magyarországról Németországba szállítandókról német nyelvű, írógéppel kitöltött és lebélyegzett nyomtatvány készült. A fogoly nevét, foglalkozását, zsidó vagy nem zsidó voltát, születésének helyét és időpontját, az eredeti lakhelyét feltüntették. A szöveg szerint „a katonai helyzettől függő biztonsági intézkedések folyamán"a magyar királyi kormánytól az illetőt a német fél „átvette" és a (...) koncentrációs táborba „áthelyezte". Az egyéni osztályozás - az SS-lágervilágban használt regisztrációhoz képest - egyszerűbben, szűk keretek között történt. A német Biztonsági Szolgálatnak (Sicherheitsdienst) sok fejtörést nem okozott. A kiszállítandó foglyok bűne meghatározóan - három kategóriában - „kommunista tevékenység" volt. A német titkosrendőrség, a Gestapo (Geheime Staatspolizei) gyakorlata szerint az első kategóriába kerültek az emiatt elítéltek. A másodikba az ilyen alapon internáltak vagy internálási eljárás alatt állók, a harmadikba pedig, akikkel szemben a „kommunistaság"gyanújával éltek. A besorolásban a negyedik a „társadalomellenes" cigányok (asozialer Zigeuner) kategóriája volt. Az elsőbe - a legegyszerűbb megoldásként - a túlzsúfolt börtönökből a „politikai" őrizetesek kerültek. Feltételezésünk, hogy a másodikba az 1918-1919-ig visszamenőleg érintetteket, vagyis „az állambiztonsági szempontból megbízhatatlanokat", a harmadikba pedig a legszélesebben értelmezett gyanúsakat, bárkit besorolhattak. Az elfogott és a dachaui koncentrációs táborba szállított magyar lelkészek a harmadik kategóriába estek. A nyomtatvány német alapossággal készült. Az aljára nyomtatták, hogy a ,Jbgvatartás előreláthatólag a háború végéig" tart. Mindehhez az „indítóállomás" helyének, a kitöltés idejének pontos feltüntetése, hitelesítésül a német Biztonsági Rendőrség és a Biztonsági Szolgálat parancsnokának, egyben a 6. bevetési osztag főnökének (Der Befehlshaber der Sicherheitspolizeiu.d. SD in Ungarn und Chef der Einsatzgruppe 6) pecsétje tartozott. A fogollyá lett egyháziak között volt Benkő István lelkész, Budapest, (a Gestapo fogta el), Bűkéi Ferenc plébános, Székesfehérvár-felsőváros (Gestapo), Camplin Iván káplán, Bánokszentgyörgy, Eglis István lelkész, Budapest, (Gestapo) Gojnik Imre plébános, Szigetvár, Király Józsefesperes plébános, országgyűlési képviselő Csicsó (Gestapo), laposa Iván evangélikus lelkész, Tótkeresztúr, lestár István apátplébános (Komárom), Málék Bálint plébános, Kisszabadka, Neményi laps prépost, az Új Fehérvár c. egyházmegyei lap szerkesztője 334