Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

ges lépések történtek a legelők kiterjesztésére is. Sok helyen létrejöttek a modern erdőgazdálkodás keretei, amihez mindenképpen el kellett választani az úrbéres és a földesúri erdőket, s ahol ez végbement, ott általában vadásztilosokat jelöltek ki a jobbágyság számára. A törvény biztosította a tagosítás lehetőségét, ami a modern nagyüzemi termelés működése szempontjából volt fontos: lépéseket lehetett tenni az optimális üzemméret kialakítására, a termelékenység növelésére. A szabad munkaerő megteremtése céljából elengedhetetlen örökös megváltás módja is állandó téma lett, ami az 1839-40-es országgyűlés törvénye alapján önkéntes alapon megadatott, azonban a szabaddá válás a valóságban komoly anyagi nehézségekbe ütközött. Jelentős véleménykülönbség alakult ki a magyarországi politikai gondolkodásban a megváltás kérdéséről. A konzervatívabb gárda úgy vélte, hogy az úrbériség kérdése magánjogi probléma, következésképpen a földesuraknak és az úrbéreseknek kell ezt a kérdést megoldani. A liberális tábor viszont az úrbériség kérdéskörét állami, törvényességi problémának vélte, amelynek rendezése messze túlmutat két ember magánjogi kapcsolatán, vagyis az országgyűlésnek kell a kérdéssel foglalkoznia. A tét óriási volt: a magyarországi szabad munkaerő megteremtése forgott kockán. A törvény alapján a jobbágyok már szabadon eladhatták telküket, úgy persze, hogy a földesurak sajátos földjogai nem sérülhettek. Azonban a magyarországi jobbágyság tőkeszegénysége megakadályozta, hogy az önkéntes megváltakozás tömegessé váljon, aligha becsülhetjük az ily módon földhöz és szabadsághoz jutók arányát 1-2%-nál magasabbra. Kossuth és a magyar gazdaság 1848-ban Kossuth Lajos gazdasági és politikai tevékenységének megkoronázását kétségtelenül az 1848-as forradalom vezetésében, illetve a polgári átalakulás alapját képező törvények kidolgozásában betöltött szerepe jelenti. A márciusi forradalom által teremtett különleges feltételek közepette az ún. áprilisi törvények kimondták a jobbágyság felszabadítását, eltörölték a földesúri fennhatóságot, megszüntették az addigi, földesúrnak járó adókat. A jobbágyi és zselléri telkeket paraszti tulajdonná tette, s ezzel létrejöhetett a szabad polgári tulajdonnal rendelkező parasztság. Ezzel persze a korábbi uraságokat, földesurakat jelentős kár érte, de a parasztok felszabadításáért járó kártérítést az állam vállalta magára, amit államadósságnak nyilvánítottak. Megszüntették az egyházi dézsmát is. Előremutató intézkedés volt az ősiség jogának eltörlése, amely létrehozta a szabad birtokforgalom lehetőségét, bár maradtak továbbra is kötött forgalmú birtokok (hitbizományok, egyházi földek, stb.). Kimondták, hogy a közterheket a társadalom tagjai ,,...különbség nélkül, egyenlően s aránylagosan viselik". Ezek az intézkedések egyértelműen a szabad polgári földtulajdon és a szabad társadalom kialakulását eredményezték, sőt, azt is meg kell jegyeznünk, hogy az áprilisi törvények messze túlhaladták az 183040-es évek törekvéseit. A parasztság természetesen csak korábbi telki illetményét kapta tulajdonba, vagyis az 1767-es az úrbéri rendeletkor neki biztosított, s azóta 324