Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

tésére megszervezték az Egyesült Társaságot, amelynek elnöke Batthyány Kázmér gróf lett. Már említettük, hogy Fiume mint legfontosabb tengeri kikötő fontos szerepet játszott Kossuth és követői gondolatvilágában, nem véletlenül fogalmazódik meg ebben a korban a „Műipar a honban, s vasút Fiúméig" jelszó. Természetesen azt látnunk kell, hogy a Fiume-Vukovár vasút gazdasági jelentősége ebben az időben még nem volt túlságosan nagy, hiszen csupán a délvidéki területekről jelenthetett volna összeköttetést a tengerrel, ám a kérdésnek talán a politikai jelentősége volt nagyobb, hiszen itt egy magyar igényről volt szó. Nem ez lett az első vasút Magyarországon, de mutatta az ellenzék erejét a törvényjavaslat képviselete. Az 1843-44-es országgyűlés eredménytelensége sarkallta igazából Kossuthot a Véd egylet-mozgalom megszervezésére. 1844. október 6-án alakult meg a Honi Iparvédegylet közgyűlése, amit korábban létrejött helyi szervezetek mellett a diéta alsóháza is támogatott. A Védegylet olyan időszakban alakult meg, amikor nagyon erőteljes volt mind a magyar agrárkivitel, mind az osztrák textilbehozatal. A mozgalom természetesen nem kizárólag gazdasági, hanem politikai indíttatású is volt, még akkor is, ha a célok között szinte kizárólagosan ökonómiai alapvetések szerepelnek. Az alapszabályban meghatározták, hogy a Védegylet célja „...a nemzeti műipart és gyártást emelni... az egyletbe belépő tagok hat egymásután következő évre lekötelezik magukat becsületszó mellett arra, hogy csak belföldi iparosokkal dolgoztatnak, s idegenek iparczikkeit és gyártmányait nem vásárolandják". Ám azt is tudta mindenki, hogy a magyar ipar nem tud mindent előállítani, így kivételt tettek az olyan iparcikkekkel, amelyek „...az élet és egészség, azután a mezei ipar és műszorgalom biztosítására" szolgálnak, nem különben a „...tudományos eszközök és irodalmi termékek, képek, szobrok, minták és gépek, valamint gyárilag átalakítandó nyersanyagok" esetében. Azt várták, hogy a magyarországi vásárlóközönség mind nagyobb számban fog a mozgalomhoz csatlakozni, s ez a hazai ipar számára egy gyorsan növekedő erőteljes keresletet fog eredményezni. Volt is sikere a mozgalomnak, amit jól mutat az, hogy 1845-46-ban több ezren csatlakoztak hozzá, nagyon sok településen szerveztek vidéki osztályokat - ez a mozgalom fénykorában 200 fölé emelkedett -, ám 1846 után megakadt a fejlődés, s lassan a mozgalom kezdett visszaszorulni. Utólagos számítások arra engednek következtetni, hogy a védegyleti mozgalomnak vélhetően nem volt azonnali nagy haszna a magyar textilipar növekedésére, ám nyilvánvalóan egy gazdasági mozgalom céljait nem is kizárólagosan a létrejött termékmennyiségben kell keresni. Nagyon fontos volt a liberális ellenzék számára, hogy olyan posszibilis személyeket állítsanak a Védegylet élére, akik ismertsége, népszerűsége erősíti a mozgalmat, így nem véletlen, hogy a védegyleti társaság elnökei gróf Batthyány Kázmér és Teleki László, igazgatója pedig Kossuth Lajos lett. Hasonlóan fontos volt Kossuth Lajos nézetei között a hitelrendszer létrehozása, takarékpénztárak, bankok felállításának igénye. Bár addigra, amikorra politikai és gazdaságátalakftó funkciója elkezdődött, már több modern pénzügyi intézmény is működött Magyarországon, mégis komoly ráhatást ért el állandó agitációjával, a részvénytársasági intézmény népszerűsítésével. A gazdasági változások nem kor322