Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

minden gyáva nyúl". A tengeren keresztül beszerezhető alapanyagok, nyersanyagok megszerzése volt a Társaság célja, s funkcionálása igen fontos lett volna az éppen csak lábadozó magyarországi pamutipar számára, ez volt ugyanis talán az az ágazat, amelyben a legnagyobb volt a lemaradásunk Ausztriától. A részvénytársaságot 3 fős igazgató tanács irányította, amely mögött 7 fős választmány működött. Kezdetben gyapottal, repcével, dohánnyal és borral kereskedtek, amit Londonig és Rio de Janeiro-ig szállítottak. A Társaság Pozsonyban alakult meg, ám Pestet tette meg központjának, de nem titkolt szándék volt Fiume forgalmának és lehetőségeinek bővítése is. A kereskedelmi társaság csak ott vásárolt, ahol el is tudott adni valamit, az első üzleti év nyeresége 17 000 forint volt. Ám sajnálatos módon az ifj. Szabó vezette Társaság pénzügyi problémák elé került, Szabó vélhetően sikkasztott, s New Yorkba szökött, ám apja a fia által okozott 30 000 forintos kárt megtérítette. A Társaság egyre rosszabb anyagi helyzetbe került, 1848-ban már 47000 forint veszteséget produkált, végül is 1852-ben feloszlott. Óriási szerepe volt a magyar gazdaság és a társadalmi közgondolkodás fejlődésére Kossuth hírlapírói és információközlői tevékenységének. 1841-44 között a Pesti Hírlap vezetőjeként működött. Politikai nyomásra eltávolították, 1844. június végén a 365. számot szerkesztette utoljára, egy évvel később, 1845, áprilisában mégis sikerült visszatérnie a sajtóba. Az Iparegyesület szakmai közlönye, a Hetilap ekkor indult, s bár az engedélylevél a politikát kizárta a lapból, Kossuth előtt újra lehetőségek nyíltak, s ő fogalmazhatta meg a Hetilap első számában az új lap programját. 1845-ben Kossuth 5 cikket írt, 1846-ban viszont már 36-ot. íróként a modern liberális eszméket terjesztette, s ezzel a gazdasági gondolkodást politikai szintre emelte. Nagy hírlapi vitát folytatott a modernizációról Széchenyivel, amelyből egyértelműen kiderült, hogy Kossuth fejlődési programja szélesebb társadalmi alapokon nyugodott, meg volt arról győződve, hogy a változtatáshoz nem elég az úri Kaszinó elmélkedő - s néha hasztalan és meddő - vitája, helyette egyre inkább a társadalmi nyilvánosságra van szükség, s növelni kell a társadalom politikai aktivitását. Jellemző felfogására, hogy egy későbbi írásában (1885-ben) amikor Széchenyivel önmagát összehasonlította, azt mondta: „.. .őliberális arisztokrata volt, én demokrata". Meghatározó szegmense volt a kossuthi elképzeléseknek az infrastruktúra fejlesztése. Hamar felismerte a vasútvonalak stratégiai és reálgazdasági előnyeit, s politikai elképzelésének megfelelően a kiépülő magyarországi vasutat is az önálló nemzetgazdasági (ahogyan ekkor mondták: statusgazdasági) fejlődés érdekében képzelte el. A magyarországi vasúthálózat kiépítésére, s főleg az első vasutak nyomvonalaira több fajta elképzelés is volt ebben az időben. Ezek a nézetek az 1843-44-es országgyűlésen ütköztek a leghevesebben össze, ahol is a liberális ellenzék javaslata világos volt: a kormány és egyéb követőik Pest-Bécs-Trieszt (aminek a lényege az osztrák tengeri kikötő, vagyis Trieszt szerepének hangsúlyozása volt) irányultságú vasútvonal-tervével szemben az önálló nemzetgazdasági elképzeléshez jobban illeszkedő, Magyarországhoz tartozó Fiume - Károlyváros - Sziszek - Vukovár (aminek az iránya Buda lett volna) ötletet pártolták. A vasút épí321