Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

cat népcsoport élt egymás mellett. Nem volt ez újdonság, hiszen közismert, hogy II. József már próbálkozott ilyesmivel, ám azóta a modernizáció sürgető feladattá vált. A Hofkammer elnöke a birodalmon belül teljesen szabad kereskedelmet akart, vagyis megpróbálta a nagy territóriumokat egységes vámterületbe szervezni. Elképzelése az volt, hogy ha nincs vám, akkor olcsóbb lesz a kereskedelem, amiből következően növekedhet az áruforgalom nagyságrendje. S igaz ugyan, hogy a vámok eltörlése miatt csökken a kincstár bevétele, viszont az átalakított és egységesített adórendszer következtében mégis jól járhat a fiskus. A könnyebb irányíthatóság érdekében az állami pénzügyeket centralizálni kívánta, aminek alapja egy egységes bürokrácia lett volna. Felismerve a kor szükségleteit, támogatta a Bécs központú vasútfejlesztést, aminek a kimondatlan logikai háttere az egyközpontú birodalom létrehozása volt. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy féltette a birodalmat a német Zollvereintől, éppen ezért a külső vámhatárt hosszú távon fenn kívánta tartani. Kübeck olyan adórendszert óhajtott, amely birodalmi szinten is ugyanazon elvek szerint működik, s amelyben nincsenek nemzeti kiváltságok. Amikor 1841 végén az eddig előadottaknak megfelelően a gazdaságfejlesztésről szőlő memorandumát a Staatskonferenz elé terjesztette, azt ugyan egyből el nem vetették, de a vezető politikusok féltek attól, hogy a radikális gazdasági átalakulás komoly belpolitikai vihart kavarna, így a javaslat bevezetését későbbre halasztották. Az már a sors iróniája, hogy Kübeck elképzelései a magyarországi szabadságharc bukása után az 1850-es évek neoabszolutista kormányzása mellett - kemény katonai körülmények között végül is megvalósulhattak. Az iparpártolás gondolata Magyarországon Széchenyi nemzetgazdasági elképzelése mellett egyéb gazdaságfejlesztési nézetek is megjelentek Magyarországon az 1830-40-es években. A birodalmi rendszerbe illeszkedő magyar gazdaság számára különösen nagy hatása volt Friedrich List nézeteinek. Friedrich List volt az 1830-40-es évek németországi gazdaságelméletének egyik legnagyobb alakja, aki az angol szabadkereskedelemmel szemben a védővámok mögé bújt gazdaságfejlesztés elvét vallotta. Ennek oka az alacsonyabb önköltséggel termelő angol gazdaság erős pozíciója volt, amit az addigra kialakult liberális közgazdaság-elmélet alá is támasztott, hiszen a szabadelv mindenképpen az erősebb pozícióban lévő szigetországiaknak kedvezett. Ezzel szemben List hangsúlyozta, hogy egy országnak sohasem szabad lemondania az ipar fejlesztéséről. Nézetei summázata az 1841 elején „A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere" című alkotásában jelent meg, aminek lényegét jól jellemzi annak alcíme: „Nemzetközi kereskedelem, kereskedelempolitika és a Német Vámszövetség". Kedvenc gondolata az volt Listnek - s ez már korábbi kisebb írásaiban is publikussá vált -, hogy Németország felvirágzásához és egyesüléséhez egyetlen út vezet: az 317