Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

gyarországi gondolkodó (így Berzeviczy, Balásházy stb.) a korábbi időszakban hasonló gondolatokat már kifejtett, de a gróf társadalmi-informális tőkéje biztosí­totta az érdemi hatást. Legnagyobb befolyással a harmincas években volt kora tár­sadalmára, a negyvenes évekre már eléggé magára maradt elképzeléseivel. Széchenyi nemcsak reformelképzeléseivel aratott átütő sikert a magyarországi közgondolkodásban. Példamutató gyakorlati tevékenysége legalább ennyire fon­tos volt. Pályáját még a tradicionális mecenatúrával kezdte (Akadémia), de pénz­ügyi nehézségei egyre inkább a napi gazdasági valóság felé orientálták. Pártolta a magyar közlekedésügy fejlesztését, közismert az első magyarországi dunai gőzha­jótársaság (DGT) alapításával kapcsolatos tevékenysége, avagy a folyamszabályo­zásoknál való közreműködése (Al-Duna, Tisza, stb.). A József Hengermalom, a Lánchíd, saját birtokainak modernizálása, a Kaszinó létrehozása, a lóversenyek meghonosítása, a budai alagút terve, a fertőbozi fürdő, a balatoni gőzhajózás lét­rehozása, ingatlanspekulációval elért jövedelmei, a pesti sétatér ötlete, stb. nagy hatásúak voltak a korabeli társadalom szemléletének formálódásában. A birodalom politikai rendszere a 19- században meglehetősen konzervatív po­litikai szervezetet jelentett, azonban korántsem működött annyira mereven, mint ahogy intézményi keretei azt sugallnak. Különösen érvényes ez a gazdaság terü­letére. Kétségtelen tény, hogy az örökös tartományokban a 19. század első felé­ben modern ipari centrumok jöttek létre, gyors urbanizáció ment végbe, s egyre erőteljesebben jelentkezett a polgárosodás folyamata. Ezzel a gyors fejlődéssel a 19. század első felében a birodalom agrártérségei (így Magyarország, de a többi mezőgazdasági vidék is) nem tudtak lépést tartani, s fennállt annak a veszélye, hogy a nyugati tartományok árukínálata előbb-utóbb a magasabb árszínvonal és jobb minőség miatt nem talál fizetőképes keresletre Magyarországon, s így a Habsburg-birodalom gazdasági intaktsága kerül veszélybe. Ez pedig már olyan politikai kérdés volt, amely a Habsburg-birodalom nagyhatalmi pozícióját is veszé­lyeztethette. Következésképpen a magyarországi gazdaság fejlesztése meghatáro­zó kérdéssé vált a birodalmi gazdaságpolitika számára. Modernizáló elképzelések azonban nemcsak Magyarországon, hanem a biroda­lom fővárosában is születtek, amelyek közül legjelentősebb Carl Friedrich Kübeck, a Hofkammer elnökéé volt. Kübeck a negyvenes évek elejétől töltötte be gazda­sági csúcsminiszteri pozícióját. A birodalom harmadik számú funkcionáriusaként gazdasági elképzeléseit a belügyeket uraló Kollowrat és a külpolitikán monopoli­záló Metternich között kellett képviselnie. Kübeck - amúgy képzett emberként ­a listi elveknek megfelelően próbálta meg a birodalom gazdasági fejlesztését elér­ni. Pontosan látta, hogy a birodalom nagyhatalmi statusa megingott, s azt csakis gyors gazdasági modernizációval lehet megerősíteni. Fiatal korában számos uta­zást tett Nyugat-Európa országaiban, s olvasta és ismerte a legmodernebb közgaz­dasági elképzeléseket, s nem utolsósorban ő maga is publikált több kisebb gaz­dasági írást. Akárcsak híres elődjei, Kübeck is cseh származású ember volt, aki bi­rodalmi szolgálatba szegődött, így nem véletlen, hogy gazdasági nézeteinek keret­rendszere - Kossuthtal szemben - maga a birodalom volt, amelyben vagy egy tu­316

Next

/
Oldalképek
Tartalom