Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kaposi Zoltán: Kossuth és a magyar gazdaság

lemző ipari vagy kereskedelmi központ volt. Berzeviczy gondolatainál maradva igazat kell adni neki abban is, hogy „Amennyire gazdagítja a nemzetet az ipar és kereskedelem, úgy viszont az ipar és kereskedelem sem virágozhatik ott, ahol a nép legalsóbb és legnagyobb részét, a nemzet alapját a nyomor sanyargatja. Ennek a legnépesebb osztálynak fogyasztása által ingereltetik a belföldi termékek előállítása ". Szinte minden korabeli gondolkodó számára egyértelmű volt, hogy olyan fejlődési pálya nem létezik, amely egyformán pozitívan tudna hatni a gazdaságilag is nagyon különböző országrészek, térségek egészére. Fennállt annak is a lehetősége, hogy a piaci típusú átalakulás negatívan hat a nem-piaci típusú gazdasági területeken. Ugyanakkor a változás elkerülhetetlen volt, a nyugati tapasztalatok, a még nagyobb lemaradás veszélye mobilizálta a magyar értelmiség egy részét. Lassan a birodalmi munkamegosztás működése is veszélybe került, hiszen a magasabb osztrák növekedési ütem (évi 2-2,5 % az 1830-40-es években) mellett fennállt annak a veszélye, hogy a magasabb árszintű osztrák termékek nem fognak Magyarországon fizetőképes keresletre találni, míg a magyar agrárexport egyre kisebb bevételt eredményez az előállítóinak, s ezzel egy hosszú távú tőkeelszívás jön létre Ausztria javára. Elképzelések a gazdasági változásokról Nem véletlen, hogy a birodalom, s ezen belül a magyar gazdaság fejlesztési igénye oly elementáris erővel tört be a köztudatba. A gazdasági gondolkodók közül az 1830-as években kétségkívül gróf Széchenyi Istvánnak volt a legnagyobb hatása kora folyamataira. A nagycenki gróf fiatalkori élményeit és modern - NyugatEurópában szerzett - látásmódját kamatoztatva az 1825-27-es országgyűlésen kezdte (a kerületi ülésen a Magyar Tudós Társulat létrehozására tett nagyvonalú ajánlattal) relevanciát kiváltó politikai szereplését, de az igazi áttörés az 1830-ban megjelent „A Hitel" című munkával következett be. Széchenyi saját gazdasági nehézségeiből kiindulva próbált meg lényegi következtetéseket levonni a magyar gazdaság és társadalom potenciális fejlesztésére vonatkozóan. „A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene", állapította meg, s konkrét gazdasági javaslatokat tett a gazdálkodási termelési módszerek megváltoztatására, aminek célja az eredményesség javítása. Rámutatott arra is, hogy a szabad kereskedelmet, a birtokforgalmat gátló tényezőket el kell törölni. Hamar beleütközött a társadalom statikusságába, az ezzel kapcsolatos gondolatai majd a Világban illetve a Stádiumban nyernek végleges formát. De már 1830-ban körvonalazta a jobbágyság intézményének felesleges voltát, a bérmunka szerepének erősítését a gazdasági életben. A céheket és a városok kötöttségeit megváltoztatandóknak ítélte. Széchenyi reformelképzelései megvalósítására a kormányhatalom segítségét igényelte, a magyar gazdaság modernizációját a hagyományos keretek átalakításával próbálta meg végrehajtani. Elképzelései természetesen eklektikusak, számos ma315