Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

Kövesdi Mónika: Egy főúri donátor, Eszterházy József gróf szerepe a tatai kapucinusok templomának és kolostorának építésében

Egy főúri donátor, Eszterházy József gróf szerepe a tatai kapucinusok templomának és kolostorának építésében Kövesd! Mónika (Kuny Domokos Múzeum, Tata) A művészettörténet tárgya hagyományosan a műalkotás és a művész, míg a mű aurája, eredeti környezete, keletkezésének körülményei gyakran homályban maradnak, vagy adatok híján nem feltárhatók. Gyakran háttérbe szorul a műalkotás létrejöttének legfontosabb tényezője, a donátor szerepe, aki nem egyszerűen anyagi áldozatot vállal, hanem határozott szándékkal és prekoncepcióval lép fel megrendelése kapcsán, nemcsak a mű tárgyának, anyagának, hanem még a művész személyének kiválasztásánál is. Éppen ezért lehet érdekes számunkra a tatai kapucinus templom és kolostor építéstörténete, amely fényt vet a főúri alapító, Eszterházy József gróf szerepére az építkezés során. A tatai kapucinus rendház és templom épen, viszonylag érintetlenül és nagyobb mértékű átalakítások nélkül vészelte át az alapítása és létrehozása (174256) óta eltelt évszázadokat. Mint a város 18. századi virágzásának, építési lendületének egyik legelső eredménye, nagy megbecsülést élvez mind a város közössége, mind a művészettörténész és műemlékes szakma részéről, bár mindeddig annak a ténynek kapcsán hangsúlyozták jelentőségét, hogy ezen az építkezésen bukkant fel először fiatal pallérként a hazai későbarokk jeles mestere, Fellner Jakab.

1 Miután Eszterházy József országbíró 1727-ben megvásárolta a tatai uradalmat, a török idők során elpusztult és elnéptelenedett vidékre telepeseket hívott, s lassanként elkezdte a birtok berendezését. A városban első jelentős alapítása a kapucinusok letelepítésére vonatkozott. Ez a viszonylag fiatal szerzetesrend a regulájában megszabott kétkezi munkán kívül lelkigondozással és misszióstevékenységgel foglalkozott. Nyilvánvaló, hogy a birtok (a török idők utáni Magyarország más vidékeihez hasonlóan) ezidőtájt missziósterületnek számított, és a buzgó katolikus gróf a kapucinusok letelepítésével jobbágyaival szembeni kegyúri kötelességét teljesítette ilyen módon. Mohi Adolf 1909-es plébániatörténetében a kapucinusok História Domusára támaszkodva be is számol az első idők hitbuzgalmi eseményeiről, a felszentelés utáni, napokig tartó, több ezer főt érintő bérmálásról.

2 Eszterházy József nemcsak misszióstevékenységük miatt választotta a kapucinusokat, hanem valószínűleg a szerzetesrend szélsőséges, szent ferenci szegénységet 1 GENTHON 1959, 383.; RADOS 1964, 45., 135. 2 MOHL 1909, 80. 283