Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
Steiner Renáta: Az úrbérrendezés a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomban a 18. sz. folyamán
dó adóssággondokkal küszködő József a következő évtizedben birtokait roppant adósságokkal terhelte meg, olyannyira, hogy azok jövedelméből immár nem tudta kielégíteni hitelezőit. A gyermektelen Eszterházy József 1759. március l-jén szerződést kötött nagybátyja három fiával, Eszterházy Miklóssal, Ferenccel és Károllyal. Az adósságok levonása fejében csak évjáradékot (6000 Ft) tartottak fenn számára, majd még ugyanezen év júniusában 32 évre zálogba adta összes birtokát unkatestvéreinek. 1762-ben bekövetkezett halála után a három fivér a Józseftől és apjuktól, Ferencről rájuk szállott birtokokon osztályt tettek. A családi egyezséget 1762. január 25-én Tatán kötötték meg. Az egyezség szerint a tatai és gesztesi uradalom a legidősebb fiúé, Miklósé /1711-1765/ lett. 24 Miklós három évvel később bekövetkezett halála után két fia megosztozott az uradalmakon, Ferencé /1746-1811/ lett a tatai, Jánosé /1747-1800/ a gesztesi uradalom. A birtokos-váltás zavartalan átmenetét elősegítette, hogy Balogh Ferenc jószágkormányzó 1765-ben bekövetkezett haláláig állt a tatai és gesztesi uradalom tisztikarának élén, sőt átvette a pápa-ugod-devecseri uradalom irányítását is. Eszterházy Károly egri püspök e magánbirtokának irányítása mellett még azt is szerette volna, ha Balogh vállalja az egri püspökség uradalmának vezetését is, azt azonban Balogh már nem tudta ellátni. 25 Az 1767. évi úrbérrendezés a tata-gesztesi uradalomban Az 1767. és 1774. között végrehajtott úrbérrendezés volt az államhatalom első országos jellegű akciója a jobbágyság és a földesurak viszonyának egységes és részletekbe menő osztályozására. Werbőczy óta ekkor történt meg először a jobbágyok földhöz kapcsolódó jogainak és terheinek áttekintése, rendszerezése. Az úrbérrendezés nemcsak szabályozta a jobbágyi jogokat és terheket, hanem menynyiségileg is számbavette, összeiratta azt a földet, melynek használata fejében a jobbágyság földesurainak és az államnak adózott. Mária Terézia 1767. évi Urbáriumát az 1791. évi országgyűlés hagyta jóvá, s bár az úrbérrendezés törvénybe iktatására csak 1836-ban került sor, az 1791: XXXV. te. ideiglenes jelleggel érvényben hagyta Mária Terézia rendeletét. A Mária Terézia által elrendelt úrbéri rendezés során egyrészt a jobbágytelek kiterjedésének minimumát, másrészt a jobbágyterhek maximumát kívánták megállapítani. Az úrbéres telek nagyságának meghatározásakor az volt a szempont, hogy egy telek eltartson egy jobbágycsaládot. A rendezés folyamán bevezetett egységes urbárium legelőször is az úrbéres földet (telki föld, házhely után járó föld) határozta meg. Akinek minimum 1/8 telke volt, az Urbárium a jobbágyok sorába vette. Definiálta, hogy mekkora belső telek (házhely, udvar, szérűs- és veteményeskert), valamint szántó és rét jár egy egész jobbágytelekhez. A telki állományban a 24 FÜLÖP 1994, 235. 25 FÜLÖP 1991, 7. 253
