Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

hoz szánt kőanyag. A kövek közötti kötőanyag az agyag volt. A helyiek sárnak nevezik. Az anyagot a Síkvölgyi utcából hozták, a munka megkezdésekor keverték be vízzel. Mivel a vidék lejtős, gyakran a ház elejénél a lejtőt kővel felfalazták, hogy a padlószint vízszintes síkba kerüljön. Az utcai homlokzat ilyenkor magasabban kezdődik. Több esetben találtunk kő, vagy agyagtégla lábazatot. Ez általában 70150 cm volt. A falazat A vizsgált házak zöme vályogtéglából rakott. Vegyesen rakott falat, vagy kőfalat csak néhány esetben figyeltünk meg. Agyagot a Síkvölgyi utcában található agyaggödörből nyerték, ami a falu közös tulajdona volt. A vályogvetéssel foglalkozó cigányok házai a falu mellett, a Paradicsomkertben voltak már a harmincas években. A vályogot már az építési telken vetették, a formát a cigányok hozták. Az agyagot mindig az építtető vitte, vitette a helyszínre. A soványftáshoz használt „polyvát" mindenki maga adta. Az előkészítés során az agyagot szétterítették, belekeverték a szalmát vagy a töreket, és elkészítették a téglákat az idehozott sablonban. A vályogtéglák szárítása is a telken történt, a lesimított földön tartották, az eső ellen letakarták. Mérete, arányai az égetett agyagtéglához hasonlóak. A téglasorokat keresztben rakták. A közöttük levő kötőanyag az agyag volt. A kő falazatként mindig a Vértesszőlősről hozott lyukacsos terméskő, hiszen ez puhább, könnyebben megmunkálható, mint a gallai. A kövek mérete változó, természetes állapotában rakták a falba. Elhelyezésénél ügyeltek arra, hogy a kődarabok egymáshoz idomuljanak. Kötőanyagként sarat használtak. A kevert fal technológiája sem régebbi a 19. század végénél. Bár nem számít általánosnak, Bánhidán találtunk példát kő és vályog együttes alkalmazására. Több példája van a vályog-égetett tégla kombinációjának. Keresztbe rakva egy, két soronként váltogatva rakták fel a falat. Az általam megfigyelt téglák a tatai, uradalmi téglaégetőből származnak, sok közöttük az Eszterházy bélyeggel ellátott példány. Nem találtam egyetlen esetet sem, ahol ne alkalmaztak volna az alapozás vagy a falazás során kötőanyagot. Ez a kötőanyag zömében a híg sár, a habarcs alkalmazását csak kevés esetben, az általam vizsgált időszak végén, és elsősorban a genetikátlan épületeknél figyeltem meg, adatközlőim egyike sem említette, rákérdezéskor készítését elmondani nem tudták. 225