Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)

A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház

Tapasztás, vakolás, meszelés A két világháború közötti időben az elkészült házak falait általában tapasztották, legalább kétszer. Először a belső, utána a külső falakon dolgoztak. A cél a sima falfelület elérése volt, ill. a kisebb egyenetlenségek kijavítása, valamint az állagmegóvás. A sarat polyvával soványították, eszközül sima léceket használtak, azzal simították. A karbantartás során híg sarat használtak. Az utolsó munkafázis a vakolás vagy a meszelés volt, a háború előtti időben inkább meszeltek. Meszet a Turul oldalából hoztak, a helyi Krupánszki Imre mészégetőjéből. Az első réteg sárral, lótrágyával kevert anyag volt, a másodszor, és az évenkénti megújításkor vízzel kevert meszet vittek a falra. A meszelés asszonyi munka volt, eszköze a hosszúnyelű meszelő. A falak általában fehérek voltak, de különösen a harmincas évektől megjelent a mész színezése. A ház évenkénti meszelésére a Szent Mihály napi búcsúra került sor. Kevesebben meszeltek évente kétszer, ők az első meszelést Húsvétra időzítették. A lábazatot feketére, sötétszürkére festették. Padlózat A bánhidai házak zömének döngölt földpadlója volt a háborút megelőző időszakban. Csak a korszakunk végén épült házak esetében említenek deszkapadlót, hajópadlót, általában a módosabb családoknál. A padlót a helyi agyagból készítették az építés utolsó munkafázisaként. Döngölték. A döngölőt még háború után is használták faluszerte. Utolsó fázisként anyagos vízzel lesimították. Asszonyi munka volt, a padlót ünnepekre mindig megújították. E mellett a javítása alkalomszereién, vízzel kevert sárral történt. A deszkapadló anyagát a helyi erdészetből hozták, és a deszkametszőben vágatták. A ledöngölt földre helyezett párnafák közét homokkal feltöltötték és rászögezték a deszkákat. Általában hársfát, fenyőt használtak. Nyílászárók A falazat kialakításánál a nyílászárók helyét mindig kihagyták. Ablakot, ajtót az asztalossal csináltattak, az építéskor kijött, méretet vett a nyílásokról és méretre elkészítette a tokokat és nyílászárókat. Az ablakok kétszárnyúak, osztottak, üvegezettek. A külső ablakszárnyak kifelé, a belsők befelé nyílnak. Közöttük beépített vasrácsot alkalmaztak. Helyenként volt zsalugáter, esetleg deszkatábla, riglivel záródtak. A szabadba nyíló konyhának dupla ajtaja volt. Ma már sehol nem találunk kétrészes külső ajtót, de az idősek emlékeznek a meglétére. A külső ajtó mindig tö226