Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Tata, 2002)
A. Pál Gabriella: Tatabánya–Bánhida népi építészete I. – A bánhidai lakóház
Bánhida falu műemlékvédelmi szempontú felmérése a 2001. évben megtörtént. Építész közreműködésével kijelöltük azokat a házakat ill. homlokzatokat, melyeket helyi védelemre javasolunk. Fundamentum 5 A bánhidai házaknak általában volt kőből rakott alapjuk. Kevés házat építettek kőalapozás nélkül, de adatközlőim megneveztek ilyet is. Mivel azonban a vizsgált házanyag nem régebbi a 19- század végénél, feltehetően ott is megtalálható a szilárd alapozás, ahol nem volt módom adatokat gyűjteni. Megállapítható, hogy a biztosan az 1800-as évek legvégén emelt házak zöme sem készült már kőalapozás nélkül, valamint az ennél korábbra tehető előzményű házak esetében is említik adatközlőim a szilárd anyagú fundamentumot. Az 1800-as évek végén megjelenő szabályrendeletek igen hamar elterjedtek, ennek oka lehet a központok közelsége, valamint a polgárosultság előrehaladott volta. A terület földtani helyzetéből adódóan a követ Vértesszőlősről, vagy az alsógallai kőfejtőből hozták. Genetikusan nem, csak morfológiailag köthető a Gerecséhez Vértesszőlős, de a bányászott és felhasznált kő minden esetben mészkő, míg Alsógalláról triász dachsteini mészkövet, addig Szőlősről édesvizi mészkövet hoztak. Bár a vértesszőlősi kő meglehetősen lyukacsos szerkezetű, és építészeti szempontból illogikus az alapként való felhasználása, adatközlőimtől mégis kaptam erre vonatkozó adatokat. Több esetben sikerült azonban tisztáznom, hogy a vértesszőlősi kő a falazat, vagy a lábazat anyaga volt és nem a fundamentumé. Mindez nem zárja ki azonban alapként való alkalmazását. Annál is inkább, mert adatközlőim szerint rendkívül olcsó, könnyen hozzáférhető és szállítható volt. Egyetlen esetben említették a hidegkúti keménykő alapként való felhasználását. A Dunántúli-középhegység keleti tagja a Budai-hegyek. Itt található Pesthidegkút, ahonnan feltehetően édesvízi mészkövet hoztak, bár a területre a homokkő is jellemző, nem valószínű, hogy alapozásnál homokkövet használtak volna. Kérdés, hogy valóban hidegkúti követ hoztak, vagy az ugyanannyira alkalmas alsógallai kemény mészkövet használták ebben az esetben is?! Az alsógallai kőfejtőből bányászott követ fehérkő, bazaltkő, hidegkő, keménykő néven nevezik, a világháború után épült házak alapozásához általában ezt használták fel. Az alapozás mélysége, amennyiben kideríthető volt, 30-80 cm között volt, de leginkább 40-50 cm körül. Összesen egy kivételt találtunk, ahol az adatközlő az átépítés során 1,5 m mély alapot talált. Bár az alapozás mélysége a fagyhatártól (80 cm kr.) és a talajviszonyoktól is nagymértékben függ, Bánhida esetében, úgy tűnik inkább anyagi szempontok voltak a meghatározóak, és az olcsóbb, sekélyebb alapozás is képes volt a ház súlyát hordozni. Az alapozáshoz sávalapot ástak, 5-10 cm-rel szélesebbet, mint a falazat. Ebbe került bele az alapAz adatgyűjtéshez a Dám László által készített kérdőívet használtam fel. 224
