Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

mészbetétágyas díszítésű edénytöredékek, vö. 72. j.). Összességében jóval kevesebb a magyarádi jellegű cserép. A leletek kora a mészbetétes kerámia használatának klasszikus időszakát jelzi, a kialakuló ún. átmeneti fázistól az érett klasszikus periódussal bezáróan; 3. A leletek közt arányában több az állatcsont. A B gödörben a tűzhely közeléből megemlítendő egy teljes kutyaváz is (vö. 108. j.). A ledózerolt felszín rengeteg gödrének korát még csak feltételesen sem lehetett meghatározni. Noha az 1. árok és rábontásai azt mutatták, hogy a humuszolás alapvetően a mészbetétes kerámiás gödröket nem bolygatta, a gépek a felszín gödreit teljesen összejárták, s a gödrök foltjait és anyagát teljesen összemosták. így lehetetlenné vált a halomsíros korú és a mészbetétes kerámiás gödrök megkülönböztetése, s utóbbiak számának még az óvatos becslése is. Legbiztosabban csak azt szögezhetem le, hogy a gépi humuszolás a legnagyobb pusztítást a halomsíros településen végezte azt szinte teljes egészében megsemmisítve. Továbbá feltételezhető, hogy számos gödör halomsíros korú eltolt gödör alja. Térjünk át ezek után a középső bronzkori lakótelep objektumaira. B Szabadtéri tűzhelyek Ezek a 4. árok rábontásaiból, a D ház környékén kerültek elő. Legnagyobb valószínűség szerint tehát a házban lakó család asszonyai használták. 1. kemence (VIII. sz.; 4. kép) A tűzhelyek közül ez az egy bizonyult kemencének, amit az ovális platnit vastagon borító sok és esetenként igen nagy méretű, felszínén simított és tagolt, hátoldalán sűrű ág(?) lenyomatos tapasztástöredék bizonyít (19. tábla 1-2.).

6 A töredékek alapján a kemence „boltozata" szögletes volt. A 10-15 cm vastag platni alatt teknősödve a tüzelés egyértemű nyoma, vastag faszenes-hamus réteg jelentkezett, a keleti oldalon kürtös füstelvezetővel. A kemence egy 2 m átmérőjű sekély, ovális gödörben állt, melyet a tűz kikotort kormos maradványa töltött ki. Az objektumról készült metszet (4. kép B) több konstrukciós és „üzemeltetési" problémát vetett fel bennem. Számos- tapasztás és paticstöredéket adtam át vizsgálatra Skoflek I. kollegámnak - főleg abból a célból, hogy a meghatározhatatlan korú töredékeket a biztosan keltezhető darabok alapján - esetleg botanikai úton - keltezni lehessen (többek közt ilyen biztos kiindulási pontnak számítottak a mészbetétes kerámiás korú kemence boltozatának tapasztástöredékei is). A munkát kollégám tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálának évében el is végezte. A közelmúltban, hagyatékában megtalált értékelő kéziratában azonban sajnálattal állapította meg, hogy vizsgálódásai nem hozták meg a várt eredményt. Az alapanyagba a növényi anyagot erősen összetört állapotban keverték bele — így a negativ lenyomatokat legtöbb esetben csak megközelítőleg tudta meghatározni. A meghatározott fajok többsége irtott erdő és nedves rét határát jelezte (SKOFLEK 1973.). 11