Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Vékonyné Vadász Éva: Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban

Összegzésként tehát levonható az a következtetés, hogy a korai és késő időszakra keltezhető lelőhelyeket leszámítva az Esztergom csoport klasszikus korú lelőhelyeinek száma oly mértékben megcsappan, hogy a foktoroki lelőhely által számára adódó összezsugorodott időtartam már nem tűnik irreálisnak. Természetesen ez a Dunaalmás-foktoroki település anyagán alapuló következtetéssort nem tekintem általánosíthatóan kiterjesztendőnek a Dunántúl egész északi területére - s minden itt leírt megállapításom további alapos bizonyításra szorul.

107 A Dunaalmás-foktoroki ásatás legfőbb jelentőségét abban látom, hogy eredményei alapján jól rekonstruálható belőle az itt élt mészbetétes kerámiás népesség életmódja. E legeltető állattartást igazolja először is a természeti környezet ártéri, mindig megújuló bőséges rétjeivel. Ezek a rétek és a Dunát kísérő ligetes erdők az itt élő közösségnek egy kezdetleges, főképp a begyűjtésre koncentráló földművelés és leginkább a gyűjtögetés lehetőségét is megadták. Járulhatott ehhez halászat és a vadak elejtése is. A település objektumaiban talált állatcsontok alapján következtethetünk arra, hogy az itt élők milyen állatokat legeltettek és láttak el. Az adatokat azonban óvatosan kell kezelni, mivel ezek a leletek nem a tartott, hanem a fogyasztott állatok fajtáit tükrözik. E szempontból első helyen áll a szarvasmarha és a juh vagy kecske. Ezeknek az állatoknak a csontjaiból készítették a kevés és egyszerű szerszámok (többségük bogozó vagy ár) többségét. Jóval kevesebb már a sertéscsont. A fogyasztásra szánt állatok alapos kiválogatását tükrözi, hogy a legtöbb állatcsont egy-egyedből származik. Az itt folyó élet egyenes következménye, hogy szintén sok a szintén egy-egy egyedből származó kutyacsont. Érthetetlen ugyanakkor, hogy miért alig-alig került elő hal- vagy vadcsont - hiszen ezek fogására és elejtésére a bőséges vizek és a ligetes erdők kiváló lehetőséget adtak.

108 A település keleti bolygatott szélén a sajnos csak látott és a feltárt két gödör arra utal, hogy itt lehetett a baromörző hely. Különösen a B gödör átmeneti szállás jellege utal arra, hogy az állatokat a férfiak még éjszaka sem hagyták magukra. Egyúttal az őrzőhelyek közelsége biztosította, hogy az állati „termékek betakarításában" (pl. feBóna már 1975-ben megjelent nagy munkájában is a DMK csoport- és alcsoportjai közül az Esztergom csoport időtartamát vélte a legrövidebbnek (BÓNA 1975, 222., 226.). Az is igaz azonban, hogy ennek oka - ahogy kitűnik - leginkább a Tokod csoport nyújtottabb idó'tartama volt. A korábbi lezárás viszont szoros összefüggésben állhat a koszideri kincsek elrejtését megelőző, mészbetétes kerámiához kapcsolható kincsleletek meghatározásával, melyek elrejtési idejét ő korábbra helyezi. Nem ez a hely az azonban, hogy ebbe az újabban sokat tárgyalt és vitatott kérdésbe belemenjek. Az állatcsontok meghatározását kedvből és szívességből Bökönyi S. végezte, ezért neki tartozom köszönettel. Sajnos a leletek szakszerű kiértékelésére tőle már nem számíthatok. A „háborús" raktári körülmények miatt az állatcsontok külön és hozzáférhetetlen sötét helyen kerültek tárolásra, így a feldolgozás ideje alatt a meghatározás céljából hozzájuk sorolt eszközökhöz nem tudtam hozzáférni. Ezért maradt itt el a beleltározott csonteszközök közlése. A csontból készült tárgyak közt díszített példány nincs. Hiányzik egy általános, megszokott tárgy, a csontkorcsolya is. Ez közvetett bizonyítéka annak, hogy településünket lakói a téli fagyos hónapokban nem használták. 46