Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)
Kemecsi Lajos: Tatai csapók és posztósok hagyatéki leltárai
Minden, hosszabb időszakban készült hagyatéki leltárakat felhasználó elemzés eredményeinek figyelembe vételénél ügyelni kell a leltárak készítésének időszakában lezajlott változásokra az anyagi kultúra terén. A tatai leltárak kutatásának folyamán gyorsan megállapítható volt, hogy egyes tárgytípusok kiszorultak, míg mások éppen ellenkezőleg terjedtek az 1770-1850 közötti évtizedekben. Az almárium, a modernebb hátaspad fokozatosan kiszorította a korábbi bútorok egyes típusait a használatból. Üveges Almáríom a 19. század első második évtizedétől már a legszegényesebb hagyatéki leltárakban is szerepelt. A keményfából készült bútorok általában a különböző méretű asztalok, míg puhafából az ágyak és a székek készültek rendszerint a 18-19. század fordulóján. A lágyfa és keményfa székek mellett 1810-ben már Lauka János csapómester hagyatékában szerepel 10 bőrszék is, márványkő asztallal együtt. 131 A 19. század első éveiben már együtt található a leltárakban a karospad és a karosszék a mesterek első szobáiban. 1830-ban már modern kihúzható asztalt is összeírtak posztós hagyatékaként. 132 Ezek a modernizációs kulturális folyamatok több hagyatéki leltárakat elemző vizsgálatban összecsengő eredménnyel kimutathatóak. 133 Ezen folyamatok kutatásában fontos, hogy a leltárakban a tárgyak felsorolását a ház helyiségeinek jelölésével végzik-e. A tatai leltárak között több ilyen alapos is található, a kutató szerencséjére. Ezáltal nem kell pusztán a tételek sorrendjéből fakadó következtetésekre hagyatkoznunk, hogy egyes tárgyak éppen hol kerültek leltárba. Ilyen jól hasznosítható leltár Supka György csapó mester özvegyének az inventáriuma 1834-ből. 134 A leírásból kiderül, hogy a szegényes leltár összes értéke csupán 421 Ft, ebből a ház 300 Ft-ot tett ki, pedig „áll két Szobábul egy konyhábul, a falak és az tető a legroszabb Karban vannak". A bútorok között gyakran szerepel az edények tárolására használt fogas is, rendszerint az edények ezzel együtt kerülnek felsorolásra. A bútordarab nem képviselt különösebb értéket, de ennek ellenére akadt olyan csapómester, aki még a fogast is csak kölcsön kapta használatra. így szerepel Jankovits István 1804-es leltárában az alábbi megjegyzés: „ 1 Puszta fogas az Városé, Az Város Billeg van rajta " 135 A bútorok festettségéről csak kivételesen nyerünk információkat a vizsgált leltárakban. Amennyiben szerepel, akkor a kék színt említik legtöbbször a padok, térdeplők esetében a jegyzékek. Ritkábban értesülünk sárgára festett bútorokról a szobák berendezési tárgyai között. A legszegényebb háztartások minimális bútorzata asztal, nyoszolya, karszék, fogas, szék, konyha almárium volt. Ritkán szerepel a bútorok között sámoly, illetve a szobai kemence körül felállított ún. kályhapad. 136 131 NM Inventárium Gy. 3214. sz. 132 NM Inventárium Gy. 4036. sz. 133 BENDA 1989. 134 NM Inventárium Gy. 4471. sz. 135 NM Inventárium Gy. 1363- sz. 136 NM Inventárium Gy. 1014. sz. 202
