Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

szolgálat állami kárpótlás mellett megszüntethető. E törvényjavaslat a maradványföldeket nemcsak elvehetetlennek tekintette, de kétségtelennek tartotta úrbéres jellegüket is, így rájuk is kiterjesztette az állami kárpótlást. Ha a maradványok az úrbéres reguláció során keletkeztek, ezekből a korábbi törvények szerint is jobbágytelkeket kellett alakítani. Deák javaslata úgy intézkedett, hogy e telkeket azoknak kell juttatni, akik nem rendelkeztek földvagyonnal, azaz lehetőséget kívánt teremteni a zsellérek egy részének földbirtokossá válásához. A szeptemberi javaslat azonban még ezeken is túlment, amikor a felszabadításból kirekesztett földek között a majorsági jobbágyok beltelkeit a földesurak részéről visszaválthatatlannak jelentette ki, a külsőségre pedig mind a dohánykertészek, mind más telepítvények esetében biztosítani kívánta az önmegváltás lehetőségét. A szeptemberi tervekből Jellasics támadása miatt csak a szőlődézsma valósult meg. Azt a lehetőséget, hogy a felszabadításból kirekesztett földek többsége is bekerüljön az állami kárpótlás alá eső úrbéres földek közé, ugyanúgy, mint a remanentiák, szőlők, 1816 előtt keletkezett irtások vagy a puszta telkek, egy jórészt Kossuth által fogalmazott, vagy az ő nézeteit tükröző kormányzóelnöki rendelet tette volna lehetővé 1849 áprilisának második felében. A rendelet tovább tágította az úrbéresnek tekinthető, ezáltal állami kárpótlás alá eső birtokok körét. E rendelet szerint kétségtelen úrbéri volt az a jobbágybirtok, amely szerepelt a Mária Terézia-féle Urbárium tabelláiban, vagy ha nem szerepelt is a tabellákban, de bizonyítható, hogy a jobbágyok használatában volt, az udvartelekre {curia), majorságra telepített jobbágy földje, ,,/za az ilyen telepítés adórovatba ment\ de akkor is, ha nem fizetett ugyan utána a jobbágy állami adót, de lakóházát maga építette és nem meghatározott szerződés mellett bírta, és érte "úrbéri szolgálatot vagy azzal felérő fizetést teljesített". Minden olyan szerződés úrbérpótlónak számít (és ezáltal az ilyen szerződés szerint élő jobbágyok az áprilisi törvények hatálya alá esnek), ha az uraság nem tud olyan szerződést felmutatni, amely szerint bizonyos határidő eltelte után „Ű birtoknak az uraság szabadrendelkezése alá vissza kell szállni", s a szerződésben az uraság nem tartotta fenn azt a jogát, hogy a tartozásokat megváltoztassa. A rendelet szerint ezek mellett úrbéres földnek kellett tekinteni a telekké vált irtásokat, a jobbágytól a Tripartitum I. rész 40. §-a alapján elbecsült földeket, ha az uraság jogcímét bírói végzéssel nem tudta bizonyítani. Nagyon fontos döntése volt a rende363