Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Tóth Endre: A környei 4. századi római erődről

A védművek vázlatos meghatározása után lehetséges volt az erőd területének a rekonstruálása. Ezt elősegíti, hogy a DK-i erőd sarkon ismerjük a sarok után következő oldaltorony helyét és ezáltal a tornyok egymás közti távolságát. A Radnóti által megfigyelt oldaltorony az erőd déli és keleti falán nem a sarok utáni első, hanem a második oldaltorony volt. A többi erődben ugyanis a tornyok tengelytávolsága 35-37 méter, míg a környei erődé 60 m körül lenne. Ezért mind a két erődfalon a második oldaltorony került elő. Ez azt jelenti - feltételezve a többi erődben megfigyelt azonos távolságot a tornyok között -, hogy az erőd déli és keleti falának hossza ennek a távolságnak kerekszámú többszöröse lehet. Ha ilyen módon kimérjük a déli fal hosszát, akkor a Radnóti által mért (dupla) toronytávolságot éppen ötször tudjuk felmérni erre a képzeletbeli vonalra. így körülbelül odáig jutunk nyugat felé, ameddig az erőd belső épületeinek maradványai megfigyelhetőek. Az erőd keleti falvonalán a sarok és az első megfigyelhető toronytávolság a meglevő szakasszal együtt szintén ötször mérhető fel. A fal hosszát a kapunyílás tornyai kissé megnövelik. A fal ilyen kimérése esetében a keleti fal hossza mintegy 350 m, és a mérés szerint következő északi fal oda esik, ahol a Fő utcai kertek végében a fal helye valóban megfigyelhető (4. kép). A kapuk fekvésére egyetlen támpont az erőd fekvése és a mai K-Ny-i főút helye, amely az erőd ÉD-i tengelyétől kissé - kb. fél toronytávolságnyira északabbra fut: mintha az Oroszlány - Tatabánya országút az erőd egykori vagy észak felé kissé eltolódott kapuján vezetett volna keresztül. Az alsóhetényi és fenékpusztai erődnél az oldalfalak tengelyében nyílt a kapu. A kisebb ságvári erődnek csak az északi és a déli oldalán, a Tác-fövenypusztainak csak a keleti és a nyugati oldalán volt kapuja. A nagy méret miatt Környén is négy kapu lenne feltételezhető, ha a terepviszonyok egy északi és egy déli kaput szükségessé tettek volna. Északon az erődfal mellett domb emelkedik. Volt-e ott kapu? A kérdésre csak ásatás során lehet feleletet adni. Az erőd rekonstrukcióját támogatják Bél Mátyás észrevételei. Noha Bél feljegyzése kevés, pontosan lokalizálható adatot tartalmaz, az, hogy a Környéről szóló leírásának több, mint kétharmad része a romokról és régiségekről szól, mutatja a maradványok 18. századi méreteit, látványát, érdekességét. Miután megemlíti, hogy egyesek azt hiszik, hogy Quirinia-Cyrenia volt a római neve, „ az egész terület, amin a falu van, csupa rom, és római régiségek maradványa. Azon a részen, ahol a falu a házak kelet-nyugati kettős 300