Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Tóth Endre: A környei 4. századi római erődről

sorával húzódik az északon magasló domb és a délről mellette folyó patak közt, van egy köves út, amint magunk mértük, 661 öl hosszúságú, ezt a területet a falu mindkét végén két lábnyi árok határolja, amilyennel egykor a városok voltak körülvéve. " Bél szövegében csak a köves út kelet-nyugati iránya a pontosan meghatározott. Az viszont nem tűnik ki, hogy ez az út a házsorok közti utcával, azaz a mai utcával azonos-e, vagy esetleg a déli házsortól délre húzódott-e? 661 öl hosszúsága mintegy 1200 méternek felel meg: azaz mind keleti, mind nyugati irányban túl kellett, hogy nyúljon, mind a falun, mind a római erődön. Eldönthetetlen, hogy római útról, vagy újabb kori kövezésről írt-e Bél Mátyás. Feltűnt Bélnek a falu északi szélén a Les-hegy dombja, amely „ magaslatával eltakarja a rejtett községet, úgyhogy nem látszik, csak ha közvetlen közel mennek hozzá ": a leírása akár a római erőd helyzetét is jellemezhetné: a Duna-határ felől az erőd egyáltalában nem látszott. A következő sorokkal Bél mintha az erőd DNY-i saroktornyának helyét határozná meg: „E domb alatt, délre, a falú vége felé, a pataknál, amely a szomszédos halastóból ered, valami halomhoz hasonló föld alkotmány látszik. Belül tele igen régi műtárgy falának darabjaival. Bár a lakósok azt hiszik, hogy ez a városháza volt, mi bástyának tartjuk, mert azon a helyen volt, ahol a patak keresztülfolyik a halastavon, és így a halastó hozzácsatlakozik délről a patakhoz, olyan hatalmas, szinte áthághatatlan víztömeggel, ami éppen ezért nem jelentéktelen erősítésül szolgálhatott a városnak". Bél leírása meglehetősen jól lokalizálható az erőd déli falára, annak is a nyugati végére, ahol a „ bástya " állt, és mindez a falu nyugati végén volt. Ha az erőd kisebb, a Radnóti által feltételezett méretű lett volna, akkor a bástyának a falutól délre, és nem a falu vége felé kellett volna lenni. Bélnek a falut észak felől eltakaró dombbal kapcsolatban van egy elgondolkoztató megjegyzése: „az ott álló magas domb lapos tetején valamiféle 60 lépésnyi hosszúságú nyílás van, amelynek az oldalai -mint a mű romjaiból kitűnt, melyeket a föld felásásával a napfényre hoztunk- belül fallal voltak kiépítve ". Sajnos, Bél nem jegyezte fel a mintegy 20 méter hosszúságú építmény helyzetét: a „ nyílás " kelet- nyugat, vagy észak-déli irányú volt-e? Az aligha kétséges, hogy valamiféle római építményről van szó. A nagy méretek őrtorony ellen szólnak. Inkább valamiféle folyosószerű építmény következtethető ki a leírásból. Talán az északi kapuhoz valamiféle falszoroson keresztül lehetett eljutni. Ilyen megoldásra ugyan nem ismerek analógiát, de a környei római erőd elhelyezése is társtalan. 301