Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Merczi Mónika: Római kori gyűrűfibulák Komárom-Esztergom megyéből

III. A gyűrűfibulák tipológiája 1. típus: Omegafibulák = Böhme 50, Ettlinger 51, Rieckhoff4.16, Jobst 35, Riha 8.1, Bojovic 30, Berecz 12, Lacabe 35.1, Mazur 8.1. típus (Kat. Nr. 1.) Az omegafibulák elnevezésüket jellegzetesen visszahajtott végükről kapták, mely a görög W-hoz teszi őket hasonlatossá. Ennek kidolgozása alapján számos változatot lehet közöttük elkülöníteni. 8 Igen elterjedt Raetia és Germania Superior valamint Hispánia területén. A Duna vidékére csak szórványosan jutott el, Pannónia határvidékéről alig ismert. Ettlinger véleménye szerint a bennszülött lakosság körében volt kedvelt és általában a nők viselték. A Kállay-gyüjtemény K 845/b (Kat. 1. sz.) fibulájáról nem dönthető el, hogy ide, az omegafibulákhoz vagy a következő típusba tartozó gyűrüfibulákhoz sorolandó-e. Egyik végét ugyanis az omegafibulákra jellemző módon hajtották vissza és a hajlatba egy kúpos szegecset helyeztek. A másik vége ellaposodik, feltekerték, a gyürü síkja fölé emelkedik, ez a gyürüfibulákat jellemző sajátosság. Egyetlen más fibula esetében sem ismert, hogy a gyürü alakú fibulatest két végét ilyen eltérően alakították volna. Az omegafibulák és a gyűrűfibulák feltekert végű változata egy időben létezett a császárkor teljes időtartalma alatt, így nem dönthető el, hogy ez a fibula mikor készülhetett. De ha figyelembe vesszük, hogy a gyűrűfibulák ezen változata Pannoniában és a szomszédos Noricumban is a 3. sz. 2. felében jelenik meg, és az omegafibulák a 4. században nem túl gyakoriak ebben a térségben, a fibula készítési idejeként a 3. sz. 2. fele tételezhető fel. 7 BÖHME 1972, 42.; JOBST 1975, 124.; RIHA 1979, 205. 8 LACABE 1995, 213. 9 JOBST 1975, 124. 10 ETTLINGER 1973, 133. 11 JOBST 1975, 124-125. 259