Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Vékony Gábor: A koszideri korszak a Dunántúlon

bitói eltekintve, ahol keltezhető adatunk van a Litzenkeramikra vonatkozóan (Ménfőcsanak, Alsószentpéter, stb.), az kivétel nélkül a RBB korra mutat, s egyes esetekben RBB-RBC környezetben tűnnek fel e kör emlékei. A Halomsíros-Litzenkeramik kapcsolata a Mészbetétes kerámiával több esetben adatolt (Kölesd, Siklós, Somogyvár, Vörs, Podgorac, stb.). Ezek az adatok minden további nélkül biztosítják - behatárolás nélkül - a Mészbetétes kerámia meglétét a RBB korszakban, mindez pedig azt is jelenti, hogy a Mészbetétes Kerámia kultúrájának megléte kiterjeszthető az egész RBB korszakra. E megállapítás nem csupán azokra az esetekre vonatkozik, amelyeknél a Mészbetétes kerámia Halomsíros-Litzenkeramik leletekkel együtt jelentkezik, hanem azokra is részben, amelyeknél ez a kapcsolat nem figyelhető meg, illetve, ahol nincs lehetőségünk RBB fémekkel való keltezésre. A Mészbetétes kerámia és a Halomsíros-Litzenkeramik érintkezés ugyanis nem mindenütt jön létre, másrészt, az őskori kerámiastílusok nem cezúrákkal váltják egymást. Szemléletes példája lehet ennek a balatonakaii sír, amelynek alapján Torma I. kései kisapostagi fázist kísérelt meg elkülöníteni, holott a hátlemezes csákány, peremes balta, félköríves markolatlapú tőr eleve java vagy kései RB A korra utalt, a bordázott köpűjű vésőnek viszont egészen pontos megfelelője került elő Csegez-Székelykőről (Rimetea) Zajta-Au típusú kard társaságában, azaz RBB környezetben. Ezért a balatonakaii együttes sem helyezhető a RBA/RBB fordulójánál korábbra. A Dunántúl, pontosabban a Mészbetétes kultúra Koszider korszakba való életére részletesebb adatokat szolgáltat a Süttő-Nagysánctetőn végzett ásatás, amely 1979-ben kezdődött, s egyelőre 1990-es kényszerű félbeszakadásáig tartott. A lelőhely, a mintegy 150x200 méter kiterjedésű település a Gerecse hegység és a Duna közötti 150-200 m magasan fekvő löszös táblán található, amihez hozzá kell tegyük, hogy a múlt század nyolcvanas éveinek vasút- és útépítésénél a település mintegy 2/5-ét a Dunára néző északi oldalon levágták. A fennsíkot a Duna felől meredek lejtő határolja, relatív magassága a Dunához viszonyítva 30-50 m között van. A Nagysánctetőn végzett ásatásaink elsősorban az erősítés keletkezésének korát, szerkezetét vizsgálták. Megállapítható volt, hogy a Gerecséből lefutó vizek marta horhosok közötti részt már a legkorábbi telepesek, a Zseliz kultúra idején árokkal vágták át, ennek a kora bronzkorban megújított ároknak a belső oldalán a földdel tömött palánk állt, a Makó kultúra rosszul ismert erődített telepeinek egyike. A telepet azonban először igazán a középső 178