Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Szalai Tamás: Mit tudunk mondani a Halomsíros-kultúra abszolút dátumairól?

mindenütt ±50-100 éves statisztikus hiba tartozik.) Ezek az adatok - a statisztikus hibát is figyelembe véve - azt sugallják, hogy a Dunántúl már az Kr. e. 16. században teljes egészében a Halomsíros-kultúra kezére került. Ezzel szemben a halomsíros/urnamezős átmeneti időszakból származó 34 négy radiocarbon-mérés középértékeinek átlagára Kr. e. 1284 jött ki, ami egyrészt arra utal, hogy a tengeri népek vándorlása idején - esetleg kicsivel előbb - alakult ki nálunk az Urnamezős-kultúra - ahogyan azt eddig is gondolhattuk

35 -, másrészt pedig a Halomsíros-kultúra magyarországi élettartama mintegy 300 évre rúghatott- ahogyan azt eddig viszont nem gondoltuk.

36 A C

14-adatok vizsgálatából két következtetés vonható le. Egyrészt az adatok nem bontják meg a keresztdatálások alapján felállított párhuzamosságokat, másrészt mindenütt korábbi időpontot adnak a Kr. e. 2. évezred közepének eseményeire, mint a történeti kronológia. Ezen ellentmondás oka nem világos, elképzelhető, hogy a radiocarbon-datálás még mindig tartalmaz egy olyan szisztematikus - mindenhol egyszerre és azonos mértékben jelentkező - hibát, amely a belőle kapott dátumok idősödését okozza. De lehetséges az 34 ILON 1996. 25 A Koszideri-kincsek földbekerülésére a kutatás az Kr. e. 1350-1300 közötti időszakot fogadja el (MOZSOLICS 1967, BÓNA 1975). Ez csak 100-150 évet ad a halomsírosidőszakra. 36 Talán nem csak a Szóthisz-datálás, hanem az ennek kiiktatásával felállított, egyetlen szálon, az egyiptomi Újbirodalom bukása utáni események értelmezésén függő történeti kronológia is téves, és XI. Ramszesz halála, valamint I. Sesonk trónralépte között lényegesen több idő telt el, mint eddig gondoltuk. Igaz, az Újbirodalom utáni időszak kronológiáját már többször revízió alá vették az utóbbi időben, de érdekes módon mindig azzal a célzattal, hogy lefaragjanak belőle (lásd pl.: JAMES 1991, ROHL 1995). Ezek a próbálkozások túl azon, hogy éppen szembe haladnak az egyre precízebb radiocarbon-adatokból kiolvasható trenddel - egyébként sem elfogadhatók. A szerzők - azon igyekezetük közben, hogy kitörölhessenek az egyiptomi történelemből 200-300 évet - hibát hibára halmoznak. James-ék szerint például a Jeruzsálemet i.e. 925-ben kifosztó Sisak fáraó a tengeri népek ellen is hadakozó újbirodalmi III. Ramszesszel azonos (a Ramszesz név korabeli becézett alakja Sessi), tehát nála az Újbirodalom 1300-ban kezdődik és 820-ban végződik. Rohl II. Ramszesszel azonosítja Sisakot, az ő kronológiája így még rövidebb. Az összes, erősnek szánt érvük tévedésen alapul: rosszul azonosítják a taniszi királysírokat, állításukkal ellentétben Djed-Ptah-en-Ankh koporsóját be lehet vinni az Inhapi-kásba akkor is, ha I. Szétié már ott áll a folyosón, az Apisz-temetkezéseknek nem kell folytonosak lenniük, önkényesen számolnak 20 évet egy generációra és így tovább. 158