Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Szalai Tamás: Mit tudunk mondani a Halomsíros-kultúra abszolút dátumairól?

is, hogy a történeti kronológia téves.

37 Ám ha rejtezik is még szisztematikus hiba a C

14-datálásban, az véleményünk szerint csak globális lehet, így azt nem tudjuk elképzelni, hogy azok az események, amelyeknek radiocarbonkora megegyezik, ne lennének a valóságban is egykorúak. A Kárpát-medence Feltűnő a Kárpát-medence és az Égeikum között a szervezett és tartós kapcsolat hiánya. Szórványos kapcsolatok viszont léteztek. Ezeket az alábbiakban egy olyan modell keretében vizsgáljuk, melynek alapgondolata, hogy ezek a kapcsolatok többször, de egyenként csak rövid időszakra - azaz horizontszerűen - valósultak meg. Ezen kapcsolati horizontok közül témánk számára kettő bír datáló értékkel: a keszthelyi halomsírok korában, illetve a halomsíros/urnamezős átmeneti időszak idején létrejött. Meg kell azonban jegyeznünk, ezeknél korábbi kapcsolatok is kimutathatók a két terület között.

38 Müller-Karpe a Kr. e. 13. századra tette a (németországi) Urnamezős-kultúra kialakulását (MÜLLER-KARPE 1959), igaz kronológiája ezen pontját a későbbiekben jogos bírálatok érték, s mára már úgy tartjuk, az Urnamezős-kultúra (Kárpát-medencei) kialakulása nem történhetett korábban, mint a tengeri népek vándorlása (SANDARS 1971). Tiszafüreden, a korai Füzesabonyi-kultúrába sorolható sírokban talált égéi tőrök a kükladikus Renfrew IV-típusba tartoznak (KOVÁCS 1973B), amelyek a korai- és középsőkükladikus korszakok jellegzetes tőrei, ami a kronológia nyelvén azt jelenti, hogy Kr. e. 3000 és 1700 között voltak használatban. A korai Füzesabonyi-kultúrával párhuzamosítható kultúrák C

14-mérései Kr. e. 2000 körüli (kalibrált) középértékeket adtak (FORENBAHER 1993). Ekkor jelenik meg a Kárpát-medence keleti felében - beleértve a Wietenbergi-kultúrát is - az a spirális motívumcsalád, amelyet - de különösen a futókutyamotívumot - Mozsolicstól kezdve mindenki mükénéinek vél, pedig jellegzetes díszítésnek számít már a korabronzkori kükladikus kultúrákban is. (Innen örökli előbb a minószi, majd - talán ez utóbbin keresztül - a mükénéi kultúra.) Ezek a "mükenizálásként" elhíresült párhuzamok valójában egy olyan kor - a Kr. e. 2000 körüli évek - emlékei, amikor a krétai befolyás - az ottani Első paloták idején - még nem erős az égéi szigeteken, és így az „európai külvilággal" még a későneolitikumtól létező kükladikus hajózó-kereskedők léptek kapcsolatba. Itt kell megemlítenünk azokat a fémedényeket, amelyeket Mozsolics a Hajdúsámsoni-bronzipar termékei közé sorolt, és velük kapcsolatban mükénéi párhuzamokat idéz (MOZSOLICS 1965-66). Ilyen fémedények azonban már a középsőbronzkori Krétán sem voltak ismeretlenek. 159