Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Szalai Tamás: Mit tudunk mondani a Halomsíros-kultúra abszolút dátumairól?
19 ismeretesek Egyiptomból, ami arra utal, hogy ez az időszak már a Late Minoan IB-vei párhuzamos. A thérai vulkánkitörésből származó hamut és horzsakövet több helyen is találtak, és nem lehet kétséges, hogy ezek az előfordulások pengevékony kronológiai horizontot jelentenek. Krétán ezek mindenütt-Knosszosz, Khania Kasztelli, Trianda, Pszerisz, Niru Khani, Moklosz - a Late Minoan /^-rétegekhez tartoztak. Az egyiptomi Avarisz ásatásai során több helyen is azonosítottak Théráról származó horzsakövet, a rétegek datálása minden esetben a hükszosz főváros kora-újbirodalmi utóéletére esik, legkésőbb I. és II. Thotmesz uralkodására. A fenti tiszta képet a természettudományos datálások eredményei zavarták meg. A ma már általános módszernek számító radiocarbon-datáláson kívül Théra esetében egy másik módszer is adódik: magának a vulkánkitörésnek a vulkáni-klimatológiai datálásai. Ezek a módszerek - gleccserek savasságának, ill. magaslati mamutfenyők fagysérüléseinek mérései - Kr. e. 1627re keltezték az eseményt. 21 Ez meglepő eredmény - bár a radiocarbon-méré19 WARREN-HANKEY 1989, 141-146. 20 BIETAK1995. 21 A datálási lehetőség váratlanul jött. Vulkanológusok vizsgálni kezdték a múlt nagy vulkánkitöréseinek klimatikus hatásait. Ehhez először a grönlandi gleccsereket hívták segítségül. A gleccserek nyarankénti visszahúzódásuk során hordalékot hagynak hátra, amelyek ugyanúgy rétegződnek - bár kissé pontatlanabbul számolhatók le - mint a fa évgyűrűi. Tekintve, hogy a vulkáni tevékenység nagy mennyiségű ként juttat a levegőbe, a hordalékrétegek savasságának mérése elárulja, melyik évben milyen erős volt a vulkáni aktivitás a Földön. A kiugró csúcsok pedig a vulkáni katasztrófákra engednek következtetni. Az első vizsgálatok a késő-bronzkor időszakában Kr. e. 1390-ben (±50 éves hibahatárral) jeleztek egy kiugró csúcsot (HAMMER 1980). Az eredményeket a kutatók azonban túlságosan is sietősen tették közzé, később ugyanők ugyanerre már Kr. e. 1645-öt (±7 év) adtak meg (HAMMER 1987). Ekkorra már ismertek voltak független eredmények, amelyek más módszeren, a Sziklás-hegységbeli mamutfenyők évgyűrűinek fagysérüléseinek analízisén alapultak. Tekintve, hogy vulkáni katasztrófa nagymennyiségű kormot juttat a levegőbe, amely érezhetően csökkenti a Föld átlaghőmérsékletét - az effektus ugyanaz, bár nagyságrendekkel kisebb, mint a nukleáris tél esetében -, fagysérülés fenyegeti az egyébként is fagyhatáron élő növényeket. Mivel a mamutfenyők évgyűrűit a gleccserhordaléknál precízebben lehet számolni, elképesztően pontos eredmény, Kr. e. 1627 (±1 év) jött ki (LA MARCHE - HIRSCHBOEK 1984). Nem sokkal később mások, más fákon sikerrel ellenőrizték az eredményt (BAILLIE - MUNRO 1988). Az is kiderült, hogy ezt megelőzően Kr. e. 3150-ben, ezt követően pedig Kr. e. 1150-ben volt ilyen módon kimutatható vulkanikus katasztrófa. 154
