Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Szalai Tamás: Mit tudunk mondani a Halomsíros-kultúra abszolút dátumairól?
források által is adatolt - hadjárata valószínűleg a 20/21. uralkodási évében történt. Ennek alapján I. Sesonk Kr. e. 945-ben lépett a trónra, s ez az egyiptomi történelem legkorábbi olyan eseménye, amelynek abszolút datálása biztos. I. Sesonkot nem túl hosszú, de annál nehezebben adatolható időszak választja el az Újbirodalomtól. Az Újbirodalom mintegy 480 éves történelmét szinte évről évre ismerjük ugyan, de ahhoz, hogy el tudjuk helyezni az időben, ki kell derítenünk viszonyát I. Sesonk uralkodásához. 5 Amennyiben az Újbirodalom bukása és I. Sesonk trónralépte közötti fáraók uralkodási évszámait rekonstruáljuk, azt kapjuk, hogy az Újbirodalom bukása 1029-ben következett be. 3 KITCHEN 1973,74-76. 4 KITCHEN 1973, 72-74.5 Ehhez a kulcsot a 22. dinasztiát alapító I. Sesonk és a vele részben párhuzamos, de előbb kezdődő 21. dinasztia viszonyának meghatározása jelentheti. A 22. és a 21. dinasztiák családi kapcsolataira húsz utalás található az egykorú feljegyzésekben (DODSON 1988.). 6 Manethon - akinek Kr.e. 280-250 körül írt könyve (WADDEL 1980) csak jóval későbbi kivonatokban maradt ránk - megnevezi a 21. dinasztia királyait, és megadja uralkodási évszámaikat is: „Szmendész26évig, [I]Pszuszennész 48évig, Nepherkheresz[Amenemniszu] 4 évig, Amenemope 9 évig, Oszokhór 6 évig, Sziamun 9 évig, [II] Pszuszennész 14 évig. " Az Újbirodalom utolsó uralkodójaként számon tartott XI. Ramszeszt követő Szmendésznek megállapított 26 év reálisnak tűnik, hiszen utolsó datált emléke a 25. évéből származik. Családi kapcsolatai bizonytalanok. Alighanem a néhai thébai főpap, Herihór fia, és egyik felesége talán XI. Ramszesz lánya volt. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy csak XI. Ramszesz halálakor, békés körülmények között került a trónra - vagyis a neki tulajdonított 26 év teljes egészében XI. Ramszesz után számolandó -, hiszen már első éveiben az egész országban elfogadják uralkodónak. Mivel Amenemniszu fia Szmendésznek, I. Pszuszennész pedig az unokája, annak Hent-Taui nevű lányától, Manethon valószínűleg felcserélte kettejük sorrendjét. Amenemniszu szinte teljesen ismeretlen fáraó, így rövid uralkodása hihető, míg I. Pszuszennész 48 éve csak első hallásra tűnik hosszúnak, nincs okunk kételkedni benne. Amenemope és Oszokhór semmilyen kimutatható rokoni kapcsolatban nincsenek sem egymással, sem I. Pszuszennésszel. Mindenesetre a líbiai nevet viselő Oszokhór testvérének, Nimlótnak a fia az az I. Sesonk, aki már a 22. dinasztia első uralkodója. Úgy tűnik Manethon tévesen ad csupán 9 évet Amenemopének, hiszen ismeretes egy bandázs, amelyik a 49. évére van datálva. Hasonló a helyzet Sziamun esetében: neki a 17. évéből is ismerünk datált emléket. Alaposan feltételezhetjük tehát, hogy Amenemope esetében lemaradt egy 4-es a 9-es elől, Sziamun esetében pedig egy l-es a 9-es elől. II. Pszuszennész 14 éve reális, neki a 13. évéből ismerjük az utolsó datált emlékét. Számunkra azonban Amenemope, Sziamun és II. Pszuszennész uralkodási éveinek különösebb jelentősége nincsen. Még I. Pszuszennész halála után a líbiai katonai arisztokráciához tartozó Oszokhór megkaparintja a hatalmat északon, s őt közvetlenül unokaöccse, I. Sesonk követi a trónon. Amenemope, Sziamun és II. Pszuszennész hatalma ezzel párhuzamosan alig terjedhetett túl Théba határain. Egyiptomnak a Földközi-tengerrel érintkezésben lévő területét - vagyis a Nílus-deltát - uraló fáraók lehetséges sorrendje az Újbirodalom bukása után tehát: Szmendész (26 uralkodási év), Amenemniszu (4), I. Pszuszennész (48), Oszokhór (6), I. Sesonk (945-től a trónon). 150
