Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

láltam nyomát az irodalomban, pedig fontos szerepe van: a vasútvonal ellenőrzése. Sajnos, a vonal átépítésekor és villamosításakor jelentős részeit lebontották, így most csak következtetni tudunk az állás eredeti formájára. Valószínűleg csak egy sínpár védelmére készült, melyet kétoldalról 4-4 lőrésen lehetett tűz alatt tartani, s a forgalom végleges elrekesztését oldalról kiengedett két, sorompó-szerű rúddal oldották meg. Valószínűleg a vasúti sín mindkét oldalán egy-egy kocsiút is keresztülvezetett itt a sáncrendszeren, mely kapukat szintén 4-4 ló'résből tudták lőni. Az előterep irányába néző lőrések közül csak három igen kis méretű maradt meg, valószínűleg ennél több volt, s talán valamilyen oldalazómű is lehetett, melyeket később elbonthattak. A Komárom két része közötti vasúti hidat, a hozzátartozó vágányhálózattal együtt 1909-ben építették, s vagy akkor, vagy 1920-1927 között, amikor a Budapest-Győr vasútvonal második vágányát kiépítették, bontották le a védmű nagy részét.

94 (17. fotó) A reteszállás eredeti építési idejére utalhat, hogy mindkét szárnyán megfigyelhető a sánc indítása! Tehát még akkor épülhetett ez a kapuvédmű, amikor még a tervekben is a teljes, összefüggő sáncrendszer létrehozása szerepelt, azaz az 1860as években. S itt figyelhető meg legjobban az egész Komáromban jellemző építési technika. Ugyanis az erődrendszer falainak nagyon nagy része téglából épült, a külső homlokzatokon látható kőburkolat csak egy vékony dísz. A Nádor-vonalnál is és a nagy erődöknél is zömében téglát használtak az építkezésekhez. A hatalmas mennyiségű tégla helyszíni előállításához még külön téglaégető kemencéket is készítettek. Követ viszont Dunaalmásról kellett ideszállítani, azért takarékoskodtak a felhasználásukkal. 95 A nyílások keretéhez és a párkányokhoz felhasznált vörösmárványt pedig Süttőn bányászták. Az IGMÁNDI ERŐD Ez az erőd az egész rendszer legkésőbb felépített (1871-1876), de egyben legkorszerűbb erődje. (17. ábra) Alaprajzát megfigyelve feltűnhet, hogy már teljesen más elvek alapján készült, mint a társai. A megosztott irányzással tüzelő, robbanólövedékeket használó ostromágyúk teljesen átformálták a védelem lehetőségeit: eddig az erődök belsejébe, a külső sánc takarásába még lehetett akár többszintes, szabad homlokfalú épületeket emelni, azok védve voltak. Most viszont azok is ugyanolyan sérülékennyé váltak, tehát azok méretét csökkenteni kellett, s nemcsak a tetejükre, hanem az oldalukra is vastag földtöltést kellett felhalmozni. Ráadásul a pontosabb lövegek már képesek voltak az árokba süllyesztett, nagyméretű koffereket, oldalazóműveket stb. eltalálni, s mivel azokat nem fedte földtöltés, benA vasútépítésre vonatkozóan: CSÁRÁDI 1994, 81., 250. KECSKÉS 1984, 209. 426