Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere
léten húzódik a külső sánca, de ennek sincs függőleges, falazott külső oldala, hanem csak egy meredek lejtő néz az árok felé. Az árkot pedig jelenleg semmi sem védi. Sem árokbástyák, sem galériák, sem Carnot-féle fal. Az erőd belső területe is teljesen megváltozott (10. fotó): nincs nagy, nyitott belső udvar, a kaszárnyatömb egy fordított U formában építve teljesen kitölti a rendelkezésre álló területet. Mindössze egy 2 méter széles terület maradt a sánc széle és a kaszárnya fala között. Ebből következően belső rondellája sincs, a térséget mindössze a kaszárnya falából nyíló 33 lőrésen keresztül lehetett fedezni, illetve a laktanyatömb tetején levő mellvédek mögül vezetett tűzzel lehetett a sáncról elűzni az ostromlókat. Ezeket a tüzelőállásokat a laktanya igen keskeny, szűk belső udvaráról, egy nyitott lépcsőn át lehetett megközelíteni. A kazamaták ajtói és ablakai is erre az udvarra nyílnak, míg a lőrései és néhány kitörőnyílás délre, az Apályi kapu fele néznek. 75 A hátulról jövő támadások elhárítására itt is épült rondella, de az, eltérően a többi erődtől, nem a kaszárnyatömbből nyúlik ki, hanem a külső sánc tövéből. Hasonlóan a VI. erődhöz, ebből is 7 ágyúlőrés néz a város felé. (11. fotó) Az erődöt körbevevő sáncrendszer nem teljesen öleli körbe a védőállást. A védmű déli oldalán felépített kapu miatt azon a szakaszon megtörték a védműrendszert. A külső sánc itt hiányzik, s az utat mindössze a kaszárnyák és a sánc zárófalán kialakított kisebb oldalazó kazamata nyílásaiból és lőréseiből, illetve a kaszárnya tetején levő védőállásokból lehetett tűz alá venni. (12. fotó) Maga az út két felvonóhidas kapuval biztosított udvaron keresztül haladt át a városba. 7 ^ Érdekes, hogy a kaszárnya udvarát (melyből 21 lőrés nyílik a város fele, kiegészítendő a rondella ágyúinak tüzét) teljes mértékben elkülönítették a kapu udvarától. A laktanya az úttól teljesen független egység, oda csak a város felől lehetett bejutni, az erődrendszer belsejébe bevezető kapun keresztül nem. Innentől az Öregvár sarkáig, az úgynevezett Enveloppe-ig futott tovább a Vágvonal. Mivel ezen a szakaszon már tényleg okaimul szolgált a folyó, nem volt már szükség komolyabb védelemre. A már leírt formájú sáncot ezért ezen a szakaszon mindössze 3 kis állás (a VIII., IX., X. erőd) szakította meg. (13- fotó) Ezek a védművek tulajdonképpen megerősített raktárak voltak. Formájuk szerint négyzetes kis épületek, keskeny belső udvarral. Az udvar mindkét oldalán 2-2 nagyobb helyiség és 2-2 kisebb szoba volt, melyek közül a két nagy és az egyik kicsi helység közvetlenül az udvarról, a másik kis helyiség a raktárból nyílott. Az oldalankénti két kisebb kamra szolgált a legénység szállásául, ezeknek voltak a város fele néző ablakaik is, míg a másik négy raktár mindössze az udvarra nyíló szellőzőkkel rendelkezett. KECSKÉS 1984, 163-, ha ugyan tényleg ez az Apályi-kapu, L. 69. jegyzet. A nyomok alapján a Nádor vonalon nyíló kapuk egyszerű, sarokpántokon forduló kapuk voltak, míg ezek „klasszikus" felvonóhidak, melyek felső csigái máig megvannak. 418
