Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

ágyúkat, a védők valószínűleg terv szerint, az árkokon át vezető úton visszahúzódtak a sánc mögé.^

8 Mivel a fő védelmet ezen a területen az árok jelentette, a tervezők annak védelméről gondoskodtak elsősorban. Oldalazásukat részben az erődök hátravont szárnyainak kétszintes tüzelőállásaiból oldották meg. Általában szintenként 3-3 ágyú és 6-6 puska kilövésére volt lehetőség, de az V. erődnél észak fele már csak 10, illetve alul 7 kézifegyver lőrés nyílott; úgy látszik, ott a tervezők már nem számoltak akkora veszéllyel. Az árkok további védelmét jelentette a sánc talpának teljes hosszában végigfutó folyosó, melyből szintén kézifegyver lőrések nyíltak az árok fenekének szintjén, minden két erőd között 200-210.^9 Ezekből az állásokból kereszttűz alá lehetett fogni az árokba betört csapatokat, sőt az erődök tövében hármas tűz alá, hiszen ott a rendszer kiegészült a bástya árkába futó galéria hátsó lőréseivel is! Szükség is volt erre a nagyon összehangolt tűzrendszerre, hiszen a Komáromba futó utak is ezeken az árkokon keresztül jutottak a városba. Katonailag ugyanis veszélyes lett volna, ha az erődök sáncait nyitják meg, vagy ha az árkok felett, hidakon vezetik át az utakat, ezért inkább az árkokba engedték azokat. Az I. erőd dunai oldalán a pozsonyi út futott ( s ez az egyetlen kapu, mely erődben volt, megtörve annak szabályos rendszerét), a II. és a III. erőd között a gutái út érkezett.

70 Érdekes, hogy a források meglehetősen ellentmondásosan beszélnek a Nádor-vonal legépebben maradt átjárójáról, arról, amelyik az V. erőd keleti oldalán van.

71 Pedig mind a mai napig ott lehet a legjobban tanulmányozni az árkokon át vezetett utakat és azok védelmi rendszerét. ( 7. fotó) Még két kapu volt ugyan, de azok már a Vág-vonalon át vezettek, s annak a vonalnak az egyszerűbb szerkezete miatt a kapuk is egyszerűbbek. Gráféi Lajos számos munkájában említi ezeket a „köztibástyákat" - a már felsoroltakon kívül pl. GRÁFEL é.n., 97., s tőle több magyar szerző átveszi, ám az 1875-ös terveken kívül még nem találkoztam fotóval vagy későbbi rajzzal ezekről a védművekről. Bár az I-IV. erődök között pont azok a szakaszok pusztultak el a sáncból, ahol ezek állhattak, a IV. és V. erőd között többször próbáltam már megkeresni ezeket a védműveket. De nem találtam nyomukat, sem az ágyúállásoknak, sem a hozzájuk vezető utaknak, de még az ugyanazon a terven az árok belső oldalán jelzett kisebb ágyúállásnak sem. Talán elképzelhető, hogy ezek is csak tervek maradtak, vagy csak háború idején gondolták megépítésüket? GRÁFEL 1990, 50. KECSKÉS 1984, 163. Pontosabban GRÁFEL 1990, 59- ide teszi a gutái kaput, viszont ő nem említi meg a VII. erődnél futó kapu nevét. KECSKÉS 1978, 212. és 1984, 163. a VII. erőd mellé teszi ezt a kaput, ráadásul 1984, 163- teljesen más sorrendben említi meg a kapuk nevét. Úgyhogy mind a két szerzőnél hiányzik a felsorolásból egy-egy átjáró neve. 415