Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez
céh. A szülővárosában több részletben töltött idő összesen 2 év négy hónap. Pápán, Dunaföldváron és Palotán - igaz itt két részletben - összesen 33 hetet töltött. Ezeknek a településeknek közös jellemzője, hogy nem rendelkeztek tűzálló agyaggal. 80 A gyakorlati tapasztalatokat elsősorban a helyi körülményekhez leginkább hasonló műhelyekben szerezte meg, felkészülve feladataira. Érdekes, hogy a tatai agyagiparosok irataiban nem találjuk nyomát a mesterség szakosodásának. A tataiak szervezetüket fazakas, fazekas névvel illették és nem használták a termékstruktúrájukat pontosabban kifejező tálas, illetve korsós elnevezéseket. 81 Céhes mesterek A mesterségben már jártas legénynek, ha mester kívánt lenni, remeket kellett készítenie. A céhes iparosok véleménye szerint a remekmunka megkövetelése a kézművesség színvonalas űzésének biztosítéka. A remeklők feladatai hosszú ideig egységesek voltak. A hatóság rendszeresen igyekezett a remekként adott feladatokat ésszerű határok között tartani, és a gyakorlati tapasztalatok szerint szabályozni. A remekmunka elkészítésének ellenőrzésével kapcsolatban a céhbiztosnak (komisszárius) egyre nagyobb szerep jutott. A céhmesterrel közösen ő jelölte ki a vizsgáló mestereket is. 82 A remek készítésének ideje mesterségenként változott. A fazekastermékek előállítására két hetes időszakot engedélyezett. 83 A céh a remekelés alól senkit fel nem menthetett, csak egészségügyi okok miatt. Ezért különösen érdekesek az ilyen irányú bejegyzések a tatai fazekasok irataiban. Remek nélkül került a tatai fazekasok céhébe 1804-ben Lénárd János és Hajnátzki József is. Igaz, hogy előbbi 35 Ft-ot, míg utóbbi 40 Ft-ot fizetett ezért a céh pénztárába. 84 A remek készítés nélküli céhbe kerülés ezután évtizedekig elképzelhetetlen volt a fazekasok tatai szervezetében. I860 júliusában szerepel a következő ilyen feljegyzés: „Karátsony Vida Remek nélkül az Tatai érdemes fazokas társaságba bé iktattatott meg edgyezés utján fizetet és bé soroztatott". 8 ^ Nem egyedüli ez a megoldás, 1861ben Mészáros András is ekként jutott a fazekasok céhébe. Számukra azonban a rendesnél drágább volt a céhbe lépés, nekik 30 Ft-ot kellett fizetniük. A felmentés joga hivatalosan a Helytartótanácsnak volt fenntartva, s egyedüli indokként a betegséget fogadták el. 86 K0 Vö. CSUPOR 1998, 136. illetve KRESZ I960, 298. 81 KRESZ I960, 372-373. 82 EPERJESSY 1967, 63. 83 Vö. DÓKA 1972, 109. 84 Protocollum KDM. HGY. 93.13.1. 85 Kántorkönyv KDM. NA. 86 BANNER 234. 365
