Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

Szigorúan felügyelték a remeklés körülményeit. A remekét elkészítő legénynek tehát további költségeket kellett állnia a mesterré válás eléréséig. 1788-ban Mori János „Bealot A böcsületes nemes ceben ur napján sumajaban fizetet 8 f mester forintot 1 f hit pénzt 80 kr mester ebéd 6f 1 pár szövétnyek 2 f'ß

7 A céhtaksa öszszege a tatai fazekasoknál időszakonként változó volt.

88 A csutorások esetében azonban mindig a fazekasoknál éppen elfogadott összeg és tételek voltak a mérvadóak. Nem működött csupán csutorásokat illető árszabás. A tatai fazekasok kántorkönyvének tanúsága szerint 1834 és 1876 között a fazekasokkal közösen nyilvántartott tatai csutorásmesterek száma összesen 7 volt. Ez mindössze a könyvben szereplők 5 százaléka.

89 A taksán kívül még vendégeskedést is tartottak. Az esetleges remekhibát - súlyosságától függően - pénzben megválthatta a jelölt. A mestercsaládból származók itt is előnyöket élveztek. A fazekasok kántorkönyvében - amelyet 1834-ben nyitottak meg átmásolva a korábbi tagok névsorát - 1835-ből két mesterré válás adatait is megtaláljuk. „Túri János meg egyezet az Ns Fazekas Czehvel Fizetett pedig Taxát 25 Ft Früstökön 4 Ft Remek hiba 2 Ft Összesen 31 Ft. " Hajnátzky Jánosnak kevesebbe került a céhbe lépés: „12 Ft 30 Kr fizetett Taksát Mester Fölöst 2 Ft, Remek hiba 4 Ft, Komisariusnak 2 Ft. " Borsos Pálnak aki 1836-ban lett a céh tagja a fentieken kívül még egyéb költségei is voltak: „Gyertyáér 1 F36Kr". A felvett mesterek adatait végig követve megállapíthatjuk, hogy mindegyikkel fizettetett a céh a remeklés hibáinak ellentételeként, illetve gyertyákért (2-4 Ft). Feltételezhető, hogy ez az összeg (2 Ft) hagyományosan részét képezte a felvételi díjnak függetlenül a remeklés körülményeitől. A céhbiztosnak fizetendő kötelező összeg azonban nem minden jelentkezőt terhelt. A remeket a készítőnek meg kellett váltania, egyébként az a céh tulajdonában maradt.

90 Kivételként értékelhetjük viszont Tompa Josef mesterré válásának költségeit. A kántorkönyv bejegyzése szerint 1852 július 25-én a „szokásos" terheken felüli tételek is sújtották. „Fizetett az ártikulus szerént taksa fejébe 10 pengő A gyűlésér fizetett 2 Ft Bőrkannáér fizetett 3 Ft Gyertyáér fizetett 3 Ft Szem leér fizetett 2 Ft Tűzi Csákláér fizetet 30 Kr Remekhibá ér fizetett 2 Ft. Summa: 22 Ft 30 Kr. '

91 A bejegyzésből úgy tűnik, hogy a céhbe lépő mesterrel fizettették meg a szervezet éppen aktuális kiadásait is. Kötelezővé tett önkéntes adományként jelennek meg ezek a tételek. Ez a helyzet 1855-től kezdett megváltozni. Ekkortól szűkszavúbbak a mesterré válást érintő bejegyzések és egységesebb a Protocollum KDM HGy. 93.13.1. ™ 1785-ben a czéhbe állásért Kenései János 15 I-'t-ot fizetett. Később 25 Ft lett a taksa. Vö. KÖRMENDI 1988, 8. 89 KDM. NA. Kántorkönyvben szereplő csutorások: Udvaros Josef (1834-1862), Szálai János (18341871), Biro János (1839-1849), Bujáki István (1839-1870), Udvaros Sándor (1853-1859), Szálai János (1861-1871), Szálai András (1865-1871) 90 VIDA 1995, 530. 91 Kántorkönyv KDM. NA. 366