Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez
sok. Minden valószínűség szerint hasonlóan zajlott az általános országos rendhez. 19 A céhláda szerepe meghatározó volt ezeken az üléseken. 20 A rendbontást büntető rendelkezések azonban megmaradtak a feltárt céhes iratokban, így például Csanky Péter mester esete, aki 1794-ben „Bor el Döntésért és korsóba valopökésért tartozik 50 kr" 21 . 1774-ben a céh jegyzőkönyve rögzítette a mesterek közötti viták emlékét: „Lénárd János és Lénárd Ferencz között a minémü villongás és gyűlölség volt ma össze békültek és ha valaha az iránt szemre hányás lesz a ki elöl hozza és oka lészen a 4 forintot megfizetni tartozik. " 22 A kántorgyűlések alkalmával misét szolgáltattak, s azon köteles volt mindenki büntetés terhe mellett megjelenni. A tatai fazekasok évi rendes, védőszentjéhez köthető miséje Keresztelő Szent János ünnepén volt. 23 A kántorpénz illetve a büntetések és egyéb bevételek felhasználása igen szerteágazó volt és maradt egészen a fazekasok testületének végső megszűnéséig. A negyedévi gyűlések rendszerint lakozással (mulatsággal) voltak egybekötve. Ezzel kapcsolatos a legtöbb bejegyzés a különböző kiadásokat tekintve. Miként Csákváron ügy Tatán is a legnagyobb tétel a kiadásoknál a mulatsággal függött össze. 24 Gyakran volt a pénzeknek emberbaráti rendeltetése is. A betegek segélyezése mellett a temetések költségeit is így fedezte a céhszervezet. A beteg, keresetképtelen iparosok támogatása rendszeres volt a fazekasok között. S nem csupán a helyben élők részesültek ilyen jellegű támogatásban, de időnként távolabbi fazekasok is szerepelnek az iratokban. 25 A feljegyzések szerint a fazekasok egyesülete jótékonysági feladataival nem szorítkozott csupán az ipart űzők körére. Ez a jelenség egyébként a céh megszűnése utáni időszakban is fenmaradt. 1881-ből ismeretes a kiadásokat rögzítő tételek között egy szegénynek adott 25 krajcár. A társadalmi összetartozás tudatát erősítette a céh tagjainak temetésén való közös részvétel. A szigorü büntetés is ezt jelezte. 1777-ből származik az első ilyen jellegű rendelkezés: „Az Bötsületes Ché Elvégezte az Sírásás Felül hogy a ki el nem mégy tehát tíz garast fog letenni. " 2 ^ ' Vö. KRESZ 1987, 6-7. A tatai fazekasok ládáját bemutatta a Kuny Domokos Múzeum gyűjteményeit ismertető sorozat céhes anyagot tartalmazó kötete. G. MIKLÓS é.n. 331 Protocollum KDM HGY Ltsz.: 93.13.1. 2 Protocollum KDM HGY Ltsz.: 93.13.1. 3 MOHL 1909, 994 KRESZ 1987, 7. 1879-ben a társulati jegyzőkönyv megőrizte, hogy egy mezőkomáromi fazekasnak segélyül küldött a társulat 40 Kr. Társulati Jegyzőkönyv KDM NA 86-99., 156 Protocollum KDM HGY Ltsz.: 93.13.1. 350
