Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Fülöp Éva: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében II.
évből. 3 Az új birtokos nevében, egyes szám első személyben íratott instrukcióban erősebben tükröződik a jövedelem-szerzési és jobbítási szándék, mint a gazdasági ismeretek - hiába, ekkor még nem állott Eszterházy József mellett későbbi prefektusához, régenséhez, Balogh Ferenchez hasonló kiváló gazdasági érzékű uradalmi főtiszt és az extenzív termelés időszakában, a gazdálkodás elszakadása sem indult, indulhatott meg az empíriától az elméleti megközelítés felé. Az utasítás bevezető részében nyolc pontban összefoglalva a gazdaság ágait és az uradalmak haszonvételeit, először általános érvénnyel fogalmazza meg a gazdálkodás megszervezésének alapjaira vonatkozó határozatokat, s a jövedelmek behajtásának és a domíniumok irányításának, megújítandó gazdasági igazgatásának szabályait. A járadékok közt, a telkesjobbágyok igás állattal végzett robotja uradalmanként a sessiók (jobbágytelkek) minősége szerint alakult, s így 1, 2 vagy 4 ökörrel, illetve lóval heti két napot teljesítettek egy egész telek után. Ez az eddigi gyakorlathoz képest csökkentést jelentett. A munkajáradékon felül, pénzjáradékként 3 forintot, terményjáradékot „ secundum consuetudinem" adtak (ez utóbbinál a semptei uradalmat vették mintául). A szőlőkben fizetségért is alkalmaztak munkásokat, de, s erre a gesztesi birtokrész volt a példa, a jobbágyok pénzfizetéssel tartoztak e munkák elvégeztetéséért az uradalomnak. A semptei szokást véve alapul, ez az összeg {census) 1 forint volt, beleértve a faszállítás megváltását is. E munkák megváltása helyett, ezt a fizetett összeget az új gazdasági rendszerben más szolgáltatással kívánták felváltani. A három uradalom szerződéses, árendás helyeit továbbra is ily kötelezettségben tervezték hagyni, így a semptei uradalomban Szered mezővárost, a gesztesiben Oroszlányt és a tatai domíniumban Tata mezőváros mellett, amint lehetséges lesz, Tótvárost is, Váraljával együtt. A termelés alapjai megszervezésének időszakára jellemző módon, s egyúttal a kedvezőtlen értékesítési lehetőségek, az extenzív termelés jeleként, a tervezet a bérbe adott uradalmi vendégfogadók, vámházak, sör- és pálinkafőző házak, tehenészetek (svájcerájok), birkásházak és egyéb uradalmi épületek bérbeadásának meghosszabbítását tervezte, további 3 évre. Mivel az uradalmi kocsmákat sem voltak képesek saját borral ellátni, s megfelelő minőségű, eltartható borokat sem lehetett a kellő mennyiségben vásárolni, ezért még a kocsmákat is bérbe kívánták adni. Mindössze bizonyos helyeken, ahol volt megfelelő bor és vásárok, különösen éves vásárok alkalmával jó forgalmat lehetett remélni, tartottak fenn néhány csapot uradalmi kezelésben. A lefejő-tehenészetek („Allodia helvetica") közül kettőt nem adtak bérbe, ezekben 50 tehén volt 2 „német vagy svájci" bikával. Évente 6 üszőborjú és egy bika felnevelését tartották kívánatosnak a gazdaság számára. A megfelelő minőségű széna biztosítására külön kitér a tervezet. A másik két allódium („Allodia Ungarica") közül az egyikben a minden nemű, hizlalásra szánt MOL TEL P. 198. Domínium Tata. F. 19- N. 297. 58-62. Systhema Aeconomicum pro Inclytis Dominus Semptaviensi, Gestesiensi et Tatensi deserviens. Anno 1729 elaborata. 326
