Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Lázár Sarolta: A bajóti r. k. plébániatemplom kutatása - Lázár Sarolta: Erforschung der Parochialkirche von Bajót

„... a templomot ... kerítés nélkül való temető veszi körül. Három oltára van: sekrestyéje nincs, szentélye boltíves, a hajó mennyezete deszkázott. Van khórusa, de padjai nincsenek. Egyéb felszerelése is szegény." Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már a templom sekrestyéjéről is említést tett, a hajó mennyezetét bevakolták, tetejét megújították, s a felszerelése is javult: már volt szószéke és orgonája is.

15 A barokk templomban tűzvész pusztított, s az ezt követő újabb építkezés során 1771-ben nyerte el ma is látható egyszerű, visszafogott stílusú alakját. Zolnay László a tornyot a hajó nyugati felének 13 m-es szakaszával együtt 13- századi eredetűnek tartotta. Véleménye szerint a torony északi oldalán lévő kapu a 15. században készült, majd a 16. században a román ikerablakok elfalazása után a két emeleti szint három oldalán lőrésszerű ablakokat képeztek ki, erődítménnyé alakítva át a templomot. A hajó keleti fele, a szentély, és - annak a déli oldalán lévő - sekrestye a 18. században épült.

6 Zolnay László eme legutóbbi megállapításával szemben Horváth István a hajó keleti felét és a szentélyt legalább alapjaiban 1415. századi építménynek tartja. Ezt támasztja alá a nyolcszög három oldalával záruló szentély alaprajza és az a tény, hogy a 17-18. század fordulóján a szentélyt még használták.

7 Ásatásunk során - a torony körüli betonlábazat elbontása után - a hajó nyugati falalapozása alatt korábbi temetkezések maradványait találtuk. A templom déli falához igazodó hosszúcsont-töredékek a szürkésbarna löszben feküdtek. Ezen a szakaszon a hajó alapfala habarcsából kora Árpád-kori edénytöredéket bontottunk ki (2. kép). ( Ltsz.: 95.5.1. - Finoman iszapolt, kaviccsal soványított, kézzelformált, réteges kiégésű, foltosán vörösesbarna, belül elsimított, kívül durva felületű, 1 cm falvastagságú edényoldal-töredék.) A hajó nyugati falát és alapfalát meszes habarcsba rakott nagyobb méretű kövekből építették. A felmenő fal habarcsába téglatöredékeket is kevertek. (A falalapozás szélessége 130 cm, mélysége 92 cm.) A hajó déli alapfalát 6,80 m-es szakaszon feltárva azt tapasztaltuk, hogy az öszszefüggően többféle alapozással készített falszakaszokból épült. A délnyugati 3,20 m-es részén a nyugati falhoz hasonló technikával készült. Az alapozásba téglatöredékek is kerültek. (Falvastagság 105 cm, mélység 90-110 cm.) Ezután 2,60 m hosszan lépcsőzetesen - a domb emelkedését követve - 50 cm-rel magasabban 90 cm mélyre készítették az alapozást. A fal 50 cm-rel szélesebb az előbb leírt falszakasznál, legalsó kősorát löszbe rakták. Ez az alapozás gyengébb minőségű az előzőnél. Az alapfal további 1 m-es szakaszán az alja 145 cm-re mélyül, alsó része löszbe rakott nagyméretű terméskövekből készült. A hajó déli alapfala alatt kb. 50 cm vastag hordott sárga löszalapozást figyeltünk meg, melynek az alján vékony 5 VILLÁNYI 1891, 87-88., 91-92. 6 ZOLNAY 1956, 277-279. 7 MRT 5 1979, 45. 292