Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Lázár Sarolta: A bajóti r. k. plébániatemplom kutatása - Lázár Sarolta: Erforschung der Parochialkirche von Bajót
meszes építési réteg húzódik. A templom barna löszös altalajon áll. A felmenő fal kutatására nem nyílt lehetőségünk, így nem tudjuk megmagyarázni a különböző minőségű alapozások okát. Az ugyancsak meszes habarcsba rakott nagyméretű kövekből emelt torony megfigyelésünk szerint hozzáépült a hajóhoz. (A sarokban a falalapozás tetején a torony falának habarcsa kissé rákenődött a hajó falára. Az öntött habarcsos kőalapozás mélysége 155 cm.) Megállapíthatjuk tehát, hogy a hajó nyugati és déli fala jelentős szakaszon - legalábbis alapjaiban - az Árpád-korban épült, korábban a nyugati homlokzati toronynál. A hajó nyugati falalapozása alatt talált csontvázmaradványok arra engednek következtetni, hogy Bajót falu temploma kora Árpád-kori eredetű lehet. A torony aljában, továbbá a hajó nyugati és déli fala mellett 33, zömében gyenge megtartású, bolygatott csontvázat tártunk fel. Mindössze a 23. sír maradt meg viszonylagos épségben. A síroknak csaknem a fele (15) gyermeksír volt. A szelvényfalban további 6 sírmaradványt észleltünk (3. kép). A sírok fölött és között nagymennyiségű bolygatott emberi csontmaradvány került elő. A sírokat kevert, helyenként épületomladékos földbe ásták, melyben egy Árpád-kori és több 14-15. századi edénytöredéket, égett padlótégla- és téglatöredékeket találtunk (Ltsz.: 95.5.2-9. ). A sírgödörnek csak a részlete maradt meg a 4. és a 13- sírban. A sírok mélysége a falalapozások tetejétől számítva 78-172 cm között váltakozott. A földsírok többsége nyugat-keleti tájolású, de kelet-nyugati irányú föld- és koporsós sírok is előkerültek. Az észak-déli illetve dél-északi tájolású koporsós sírok nyugatkeleti irányú földsírokat vágtak el vagy azok felett feküdtek. A halottakat háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. A 23. és 25. sírban a karok nyújtva voltak a test mellett, a 14. sírban az egyik kar a test mellett nyújtva, a másik a hastájra behajlítva, a 8. sírban a karok a gyomortájra behajlítva, a 10. sírban a karok széthúzott könyökkel behajlítva, a 19- és 28. sírokban a karokat a hastájékra helyezték. A 4. és 16. sírban azonos módon helyezték el az elhunytak karjait: a jobb kart a hastájék bal oldalára, a bal kart pedig a jobb könyökhöz tették. A sírok erős bolygatottsága és hiányos volta miatt a temetkezési szokásokra vonatkozóan bővebb megfigyelésekre nem nyílott lehetőség. Hét sírban a koporsószögeken túl a fakoporsók korhadéka is megőrződött. A 2. sírban megmaradt a dombom koporsófedél lenyomata. A 3- sírban a láb felé keskenyedő koporsóba helyezték az elhunytat, a többi koporsó valószínűleg láda alakú volt. A feltárt sírokból kevés, töredékes, rossz állapotú, az öltözet részét alkotó melléklet került elő. (A rossz állapotú koporsószögeket a restauráláskor nem sikerült megőrizni.) Zolnay László 1956 : ban végzett helyszínelése és leletmentése során a templom északi oldalán megbolygatott sírokból egy rézdrótra erősített - általa 1618. századra keltezett - üveggyöngyös pártatöredéket gyűjtött be. 8 Zolnay László: Jelentés az Esztergom környékén végzett leletmentési munkákról 1/Bajót 1956. ápr. 3. - BBM Adattára. 293
