Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

László János: Árpád-kori lelőhelyek Tatabánya területén

A leletanyag értékelése Az útépítés során egy Árpád-kori falu kis részletét tártuk fel. Az előkerült leletanyag alapján a területet a 12. század második felében és a 13- század első felében lakhatták. E megállapítás bizonyítására alkalmasak a korszakra jellemző tipikus edények és ezek töredékei. Nem túl gyakori típus a bográcsfazék, amelynek két töredékét találtuk meg (1. tábla 4., 6. kép). Ezek pereme a bográcsokhoz hasonlóan kihajló, rajtuk a felfüggesztésre szolgáló 2-2 átfúrt lyukkal, azonban profilált peremük is van. Ellentétben a hagyományos bográcsokkal fenekük is van, így a tűzre is állíthatók. Eddig a Dunántúl északkeleti részén kerültek elő hasonló példányok,

5 ami alapján feltételezhető, hogy helyi fazekas hagyományról lehet szó. Szintén a 12. század második felére keltezhető a profilált peremű fazéktöredék (1. tábla 1. kép), amely a korszakban e területen gyakorta előfordul. Az előkerült két bogrács (2. tábla 6. kép, 3. tábla 2. kép) töredékei egy típusba sorolhatóak. A mély, ívelt aljú, lekerekített peremű példányok az északnyugatdunántúli párhuzamok alapján szintén a 12-13. századra datálhatok.^ A lelőhely alaposabb megismeréséhez mindenképpen egy nagyobb területet érintő ásatás lenne szükséges, amely nem csak az általunk kutatott 17. lelőhelyet vizsgálná, hanem kiterjedne a Patári-patak mindkét partján levő többi kisebb lelőhelyre is. 2. TATABÁNYA - FELSŐ-RÉT-FÖLD (3. LELŐHELY) A lelőhely elhelyezkedése A terület Tatabánya közigazgatási határán található, az Ml-es autópályától északra, az Által-ér partján. (4. ábra) A pataktól nyugatra a terep lépcsőzetesen emelkedik, utalva a vízfolyás egykori mederszintjeinek magasságára. A vékony, 5060 cm vastagságú humusztakaró alatt homokos-kavicsos altalaj figyelhető meg, amely a felszín nagymértékű kopását mutatja. A lelőhely a város területét érintő terepbejárások során vált ismertté,

7 a felszíni leletek az Által-ér medrével párhuzamosan kerültek elő, egy hozzávetőlegesen 600x150 m nagyságú területről, amely a patak szintjénél mintegy másfél méterrel 5 H. GYÜRKI 1996, 120., XXVIII. kép c; MRT 5 1979, 47. tábla 5. kép. 6 TAKÁCS 1996, 167-169. 2. és b típus. 7 Tb. Múz. Rég. Ad. 5-1996. 235